Csak azért is: paradicsomos káposzta - új káposztából

Már tegnap ezt terveztem ebédre, de a Mama küldött nekem fincsi káposztás tésztát, így a család megmenekült! Ma egyedül voltam itthon, de volt időm és kedvem is - na meg a húst már tegnap kivettem a fagyasztóból - így megfőztem a tervezett paradicsomos káposztát. Mondjuk ma csak egyedül ettem belőle, de holnap is ez lesz az ebéd - szalonnasütésre vagyunk hivatalosak délután, ezért nem akartam volna amúgy sem túl nagy főzést/kajálást délben.

A fél család (1 fő - csak a 2 éven felülieket számolva) meg úgyis bűnözött ma a KFC-ben a finom kis főzelék helyett, szóval holnap ő is megérdemli!

Különben meg nagyon finom lett:

2 ek. olaj

1 fej hagyma apróra vágva

1 közepes fej fehér káposzta (most új káposztából főztem, ezért zöldes kicsit a színe - és én egy nagyobb fej 3/4 részéből - mondjuk a méret így is, úgy is relatív... - de a régi káposztából elég a 1/2 fej is 2 főre, mert az nem annyira vizes, mint az új, és kevésbé esik össze)

só

Rántás:

3-4 ek. olaj

2 púpos ek. liszt

2tk. pirospaprika

500 g paradicsompüré (vagy 1/2 l paradicsomlé - kinek mi a szimpatikusabb)

cukor

Az olajon üvegesre pároltam az apróra vágott hagymát. Rádobtam a csíkokra vágott káposztát, megsóztam, majd ráöntöttem annyi vizet, hogy kb. 1/3 részéig érjen. Fedő alatt puhára pároltam. (Azért nem kell teljesen szétfőzni! 25-30 perc elég szokott lenni, de az új káposztának még annyi sem kell, mert sokkal zsengébb!)

Amíg főtt a káposzta, elkészítettem a rántást: a felhevített olajra rászórtam a lisztet és zsemleszínűre pirítottam. Megszórtam pirospaprikával végül felöntöttem a paradicsompürével (én most a Happy Frucht dobozosat használtam). Egy-két percig forraltam, majd hozzáöntöttem a káposztához. Kicsit forraltam együtt is, és cukorral ízesítettem a végén.

Sós, borsos, fokhagymás tarja-szeleteket sütöttem hozzá.

Olyan finom lett, hogy szó sincs róla, hogy büntetni szeretnék vele!

Csak erős idegzetűeknek: sóska mártás (főzelék - vagy ahogy tetszik)

Tök kevesen szeretik, pedig olyan finoooom!!! Nem is értem...

Az én ízlésem annyira perverz, hogy ha éppen úgy adódik valahol, hogy gyorskaját ebédelünk/uzsonnázunk/vacsorázunk... és a 'junkfood bermuda-háromszögben' kapható, akkor 10-ből 8-szor tuti sóskát választok magamnak (a maradék 2 alkalommal thai, vagy  kínai kaját).

Szerencsére az egyéves is simán megeszi, úgyhogy itthon már nem csak magamnak főzöm, ha éppen megkívánom. Mondjuk nem friss levélből készítem, így hát nem egy nagy munka...

Hátha van még valaki, aki szereti:

1 zacsi fagyasztott sóska püré (450 g)
2 ek olaj kb.
csipetnyi só
2 dl tejföl
kb. 1 ek. liszt
cukor ízlés szerint

Az olajat felteszem melegedni, majd hozzáadom a sóskapürét és a csipetnyi sót. Nagyon nem kell főzni, de azért felforrósítom és pár percig állok fölötte sűrűn kevergetve, mert nagyon tud köpködni.

Közben a másik két kezemmel :-) simára keverem a tejfölt a liszttel - ezzel fogom behabarni.

A forró sóskából pár kanállal hozzákeverek a tejfölhöz, hogy ne jéghidegen kerüljön majd bele habaráskor (ez a hőkiegyenlítés állítólag azért jó, mert így nem lesznek a kész mártásban kis fehér tejfölpöttyöcskék, hanem az egész szép homogén lesz - és tényleg! - ja, és ez a trükk a gyümölcslevesnél is mindenkinek jusson eszébe!).

Szóval behabarom a sóskát a tejföllel, végül cukorral ízesítem. Ez több evőkanálnyi cukrot jelent, mert a sóska elég fanyar, de ízlés kérdése, úgyhogy kóstolni kell!

Én főtt krumplival és főtt tojással szeretem.

És igen. Én még a sóskát is lefényképeztem.

Jaaaaaaaaaa...

...hát, ha ez tényleg érdekel valakit, akkor folytatom! Márpedig nemrég kiderült, hogy akikről úgy tudtam, hogy nem tudják, hogy belekezdtem a blogolásba, már rég tudják, és még tetszett is nekik (állítólag)! Pedig alig írtam még valamit, de hát az egyetlen ember, akit beavattam már erre is olyan büszke volt, hogy muszáj volt megosztania. :-)

Megpróbálom utolérni magam, mert bár a blogba nem írtam, azért sütöttem-főztem (és ha eszembe jutott, még fotóztam is).

Gasztro szempontból kevésbé érdekes ez a poszt, de beírom a borsófőzelék receptjét, hátha valaki szól a tesómnak is, hogy van itten' egy ilyen blog-izé, ahol Anya receptjei is megtalálhatóak, mert ezt például pontosan úgy csinálom, ahogy tőle tanultam. És sokszor csinálom, mert nagyon szeretjük.

Ja, és csak, hogy tudjátok: főzeléket fotózni nem túl hálás feladat...

Borsófőzelék (kettőnknek)

2-3 ek. olaj

1/2 kg zöldborsó

só

1-2 tk. pirospaprika

2 ek. liszt

tej

2 ek. cukor

petrezselyemzöld

Az olajon néha megkeverve, és egy kevés vizet (kb. egy feles-pohárnyit :-) aláöntve megpárolom a borsót (ami sosem üveges, vagy konzerv, mert az szürke, és nincs borsó-íze). Közben sózom.

Amikor a borsó már majdnem puha, rászórom a pirospaprikát. Elkeverem, hogy ne maradjanak benne pici paprika-csomók, majd rászórom a lisztet. Így is átkeverem, de nem sokáig hagyom így szárazon, nehogy nagyon letapadjon a liszt. Felöntöm tejjel, és miután simára kevertem és kissé besűrűsödött, annyi tejet öntök rá, hogy ne legyen se túl híg, se túl sűrű (mi hígabban szeretjük, de ez ízlés dolga). Végül cukorral - és ha még kell, sóval - ízesítem.

Mikor kész, apróra vágott petrezselyemzöldet keverek hozzá. Nálunk ez ugyanolyan elengedhetetlen kelléke a borsófőzeléknek, mint a rántott parizer. (Bár most nem azzal készült, mert nem volt itthon parizer. Helyette viszont fagyasztóból kivett csirkehús igen, amit muszáj volt megcsinálnom. Sütőben sütöttem fasírtot belőle, de nem lett olyan jó, ezért azt most le sem írom. A sütőben sült fasírt egyébként nagyon finom, és ha legközelebb készítek, akkor posztolom is. De az szigorúan nem csirkehúsból készül majd, mert így íztelen volt és száraz :-(