"Sertésszűz egyben, amikor Répalányék Yorkshire puddinggal fogyasztják"

...és most már mi  is.

Nagyon könnyű, nagyon finom. Nagyon, nagyon...

A receptet ezer évvel ezelőttről egy nlc-s fórumról mentettem, ahol is Répalány tette közzé a fenti címmel sok más jóság mellett. Annyira frappáns a leírás, hogy ennél jobban magam sem fogalmazhattam volna, így a szöveget szó szerint copyzom ide.

Tehát:

Két darab (30-35 dkg) szűzet beborsoztam (adj nekik rendesen:-)), majd sötét szójaszószban pácolgattam (akár reggeltől sütésig, de már egy óra is használ neki).

Ebéd előtt úgy 40 perccel átpakoltam egy jénaiba (páclé marad, de nem kidobni!), ment rá némi tengeri só, őrölt kömény, kevéske pirospaprika, majd olvasztott vajjal végiglocsoltam. Sütőben 190 fokon, kb. 30 perc alatt megsült (közben is mehet rá 1 kanálnyi olívaolaj).

Most jön a lényeg!!! Kiveszed a sütőből, a levét egy vastag fenekű lábaskába öntöd. A húst hagyod punnyadozni, rá sem nézel:-) Annál többet foglalkozol a mártással. . .

Tehát, a pecsenyelét felteszed közepes lángon forrni, hozzáöntöd a maradék páclevet (ha kevesled, még mehet bele plusz szójaszósz), felöntöd kb. 1-1,5 dl húslevessel (én, ha nem éppen húsleves rotyogott előtte délelőtt a tűzön: forró víz és bele fél leveskocka), teszel bele kb. 2 pöttynyi balzsamecetet, majd amikor kezd bugyogni, sűrítőport szórsz a tetejére és kevergeted folyamatosan. Kész!!! (Nekem közben már sült a Yorkshire puddingom, szóval az időzítés tökéletes volt!!!)

A lényeg, hogy tányéron van a hús, szépen, szeletben, mellette a pudding, némi párolt (vajon!) répa és egyebek, amit szerettek és az egészre mehet a mártás. . .

Mennyei az íze a puddinggal, hússal, jajj, igazi kulináris boldogság :-)

És tényleg az! Bár most éppen nem sötét szójaszósszal készült...

A Yorkshire puddingokat Nigella Lawson receptjéből sütöttem, a következő rövid posztban ott lesz a recept.

Szülinapra sok szeretettel: Chilis, fokhagymás garnéla

Még januárban készült meglepetésként. És azóta már csak úgy is, bár szintén nagy szeretettel...

Nem egy bonyolult recept, de azért előttem volt Gordon Ramsay Világkonyha c. könyve.

Fokhagymás garnéla

600 g nagyméretű, nyers garnélarák
4 ek. olívaolaj
5-6 gerezd fokhagyma
2 szárított chili finomra aprítva (nálam 2 tk. Erős Pista)
tengeri só
fekete bors
petrezselyem
citrom

A garnélák (én sajnos csak előfőzöttet tudtam venni) fejét, páncélját leválasztottam. (Ehhez kellett azért a lélekjelenlét - még nálam is, aki imádja a herkentyűket: mindenhol apró kis fekete szemek, leszakadt lábak, és  a bőrre rátapadó bajszocskák... pfffijjj... )

Az olívaolajat széles nagy serpenyőben felforrósítjuk. Beletesszük a zúzott (G.R. szeletekre vágja) fokhagymát és a chilit. Csipetnyi sót, borsot szórunk rá. Kis lángon kb. 1 percig pirítjuk, hogy a fokhagyma enyhe színt kapjon (mondjuk nálam már az Erős Pistától kapott színt, de azért éreztem, mire gondolhat Ramsay :-). A serpenyőbe tesszük a garnélákat, a lángot nagyobbra állítjuk, és a rákok mindkét oldalát kb. 1 1/2 perc alatt élénkvörösre és opálosra pirítjuk

Előmelegített  tálra rendezzük, meglocsoljuk a serpenyőben maradt fokhagymás olajjal, megszórjuk petrezselyemmel.

Citromgerezdekkel azonnal tálaljuk.

Ilyen szép lett.

Alap: palacsinta

Évek óta ugyanúgy készítem. És minden áldott alkalommal előveszem hozzá a Príma Konyha 2003. márciusi számát. Kinyitom az újságot, megsütöm a palacsintát, megesszük. Újság becsuk, elrakom. Kinyitás és becsukás között rá sem nézek...
Úgy látszik, megy fejből is, de nálam ez már a recept részévé vált.
Ha esetleg éppen nem találnám:

20 dkg liszt (a fele rétesliszt)
2 tojás
csipetnyi só
3 dl tej
1,5 dl szódavíz
3 ek. olaj
+ én teszek hozzá kb. 1 ek. cukrot is

Összekeverem, kicsit állni hagyom. Megsütöm. Elfogy. Mindig.

Jöhet bármikor.

Update:

Egy kedves nagymama nagyon finom palacsintáját kóstoltam nemrég, és mikor egyszer véletlenül találkoztam vele, nem felejtettem el rákérdezni, hogy mi a titka. Hát: a tejtől ropog a palacsinta széle, szóval azt nyugodtan lehet hanyagolni, és helyette csak szódavizet használni, mert attól jó puha lesz, illetve ő tesz bele sok tojást is. Ez utóbbit nem próbáltam, de csak vízzel tényleg jobb lett!

Ha már úgyis itt vagyok: epres-rebarbarás morzsás süti

Hátha valaki rebarbarás receptet keres. Egynek jó lesz ez is.

Finom volt, bár nem volt túl kapós... Lehet nagyobb sikere lett volna, ha nem közlöm előre, hogy rebarbara van benne. A pasikat ez a tény eltántorította, a nőket kíváncsivá tette. Kár, hogy éppen a pasik voltak többségben...

Szóval:

3 dkg puha vaj

20 dkg cukor

1 tojás

25 dkg liszt

1 tk sütőpor

1/2 tk szódabikarbóna

1/2 tk só

235 ml író (nálam ugyanennyi tej + 1 tk citromlé)

50 dkg rebarbara

eper (már nem emlékszem mennyi - egy doboz, mínusz, ami közben elkopott)

Mindent szépen összekevertem. Belesimítottam a tésztát egy közepes - sütőpapírral bélelt - tepsibe, majd rászórtam a tetejére a megtisztított, feldarabolt rebarbarát, és a félbe / negyedekbe vágott epret. 

A gyümölcsre rámorzsoltam az alábbiakból gyúrt "tésztát":

3 dkg liszt

5 dkg cukor

3 dkg puha vaj

Előmelegített sütőben 175 fokon kb. 40-45 perc alatt sült meg. A tepsiben hagytam kihűlni.

A kép jó lett. Ami nagyban köszönhető - a tehetségemen túl - az epernek is.

Amúgy valaki mondja már meg, hogy meg kell e hámozni a rebarbarát, avagy sem?! Én lehúztam a héját, de így lejött a szép rózsaszín színe is :-( (Az eper igazából csak ezért jött képbe - a színe miatt - , különben nélküle sütöttem volna.)

Kávés éclair - a visszatérés örömére

Ki tudja mikor folytatom a blog írását, ha nem készül el ez a süti... Olyan jó lett (második nekifutásra), hogy muszáj gyorsan lejegyezni, nehogy elfelejtsem.

Három nyitott könyvvel, és két megnyitott weboldallal magam előtt ugrottam neki életem első égetett/forrázott tésztájának. Gondoltam most is úgy csinálom, mint máskor... több receptből szedegetem össze a hasznos infókat, aztán majdcsak lesz belőle valami. Hát első nekifutásra olyan laposak lettek a kisült tésztacsíkok, mint a meztelencsigák (után húzott csík)... Kuka, mosogatás,  könyveket becsuk, nagy levegő, minden elölről.

A második körben csak egy recept volt előttem: ez. Mindent pontosan eszerint csináltam, és végre sikerült! (Pedig mostanában nagyon vaj-párti vagyok, de az első verzióban azt használtam, és hát tudjuk mi lett a vége... Mondjuk utólag úgy gondolom a sok tojás miatt lett hígabb a tészta elsőre, és lapult el úgy, mint a palacsinta...)

Másodszorra, pedig ilyen szép lyukacsos lett a fánkok belseje:

Ja, és nem utolsó sorban: kétszeri nekifutásra is belefért az egész egy délutáni gyerek-alvásnyi időbe, úgy kb. 2 órába. Na jó, plusz fél óra a csokimáz, fényképezés és gyönyörködés miatt...

Kávés éclair fánk:


10 dkg margarin
10 dkg liszt
1 dl víz
csipetnyi só
csipetnyi cukor
3 egész tojás

A vizet és a margarint a sóval és a cukorral melegíteni kezdjük. Amikor forr, hozzáadjuk a lisztet. Pár percig keverjük közepes lángon. Mikor az edény alján fehér hártya kezd el letapadni, levesszük a tűzhelyről. A masszához egyenként hozzáadjuk a tojásokat, majd az egész tésztát simára keverjük. 

Nyomózsákkal hosszúkás fánkocskákat nyomunk a kizsírozott vagy kimargarinozott - nálam sütőpapírral bélelt - tepsire, majd 200 Celsius-fokos, előmelegített sütőbe tesszük. Kb. 20 perc alatt szépen megnőnek, és kívánatos aranybarnák lesznek. 

(Két tepsin sütöttem egymás után, és a második körben szerintem szebbek lettek. Lehet, hogy azért, mert addigra kihűlt teljesen a tészta. Legközelebb sütés előtt hagyom kihűlni a tésztát - bár lehet, hogy nem ez számított).

Krém:


5 dl kávé
1 dl tej
1 cs. vaníliás pudingpor
10 dkg + 1 ek. cukor
2 dl tejszín
1 cs. habfixáló

Bereznay Tamás sütiskönyvéből a kávés ekler krémje. Finom,és pont elég a fenti tésztához.

A kávét a 10 dkg cukorral összemelegítettem. A tejjel kikevert pudingport hozzáöntöttem, és forrásig melegítettem az egészet - besűrűsödött, mint simán a puding. Néha megkeverve hagytam teljesen kihűlni.

A tejszínt az 1 evőkanálnyi cukorral felvertem (közben egy habfixálót is beletettem, hogy ne legyen annyira folyós a krém - mondjuk nem tudom, mennyit ér...). Végül a kávés krémet összeforgattam a tejszínnel. Nagyon jó lett, de lehetett volna kicsit kevésbé lágy. (Legközelebb megpróbálom Hulala-val.)

A félbevágott fánkokat megtöltöttem a kávékrémmel, és a tetejükre olvasztott csokit kanalaztam (10 dkg étcsoki - tortabevonó kizárva! - kevés vajjal vagy olajjal összemelegítve).

Ilyen lett a végén:

   

Ugye milyen szép? Akinek erről a csokival leöntött májkrémes kifli jut eszébe, meg sem érdemli, igaz?

Caruso torta

Egy régi Príma Konyhából túrtam a receptet. Könnyű volt megcsinálni, és nagyon finom!

Három gyereken is tesztelve: gyorsan fogy. (+ kettő még csak nézhette sajna (a mandula miatt), de nekik meg látszólag nagyon tetszett :-)

Így készül:

14 dkg vaj
28 dkg kristálycukor
1/2 citrom reszelt héja és kifacsart leve
6 tojás
9 dkg őrölt mogyoró (itthon csak mandula volt, úgyhogy nálam az)
18 dkg finomliszt
20 dkg étcsoki

A puha vajat 20 dkg cukorral habosra kevertem, majd hozzáreszeltem (erről egyszer még megemlékezem) a citromhéjat, és belefacsartam a citrom levét. Egyesével belepottyantottam a tojássárgákat is.

A lisztet összekevertem a mandulával.

A tojásfehérjékből a maradék 8 dkg cukorral kemény habot vertem. (Bármilyen sütit is csinálok, a cukor egy részét mindig a tojásfehérjéhez adom ha habbá kell verni, mert így keményebb lesz, és nem esik össze olyan könnyen. A másik alapvetés pedig, hogy kevés habbal először lazítom a másik tészta-részt, de a végén mindig a habba keverem a többit, és nem a habot a többihez - nekem ez így jött be.)

Szóval - vissza a recepthez - a tojássárgás, a lisztes és a habos részből összeállítottam a tésztát.

A massza felét beleöntöttem a kivajazott-lisztezett tortaformába (26 cm azt hiszem).

A formában lévő tésztára kell rászórni a lereszelt étcsokit (én most az aprítóban törtem össze, mert mikor nekiálltam reszelni, és kellőképpen csokis volt a kezem, a gyerek elkezdett éktelenül üvölteni, és csak akkor hallgatott el, miután kimosakodtam a csokiból, és két centire felemelkedett a földtől... érdekes - mindenesetre nem akartam ezt még egyszer eljátszani, így a mandula miatt amúgy is használatban volt aprítóba dobáltam a többi csokit). Ja, és én nem szórtam rá mindet, hanem egy keveset félretettem a tetejére.

Az egész sütés legnehezebb része a maradék tészta rásimítása volt a reszelt csokira - de azért sikerült leküzdenem. Végül rászórtam a tészta tetejére a félretett csokit.

Előmelegített sütőben, 180 fokon kb. 35 perc alatt megsült.

Legközelebb veszek mogyorót. (Meg mandulát is, mert most meg már az sincs itthon...)

Mandarin cheesecake Gordon Ramsay után szabadon

Gyorsan kellett valami finom süti, ez lett. 

Ami kellett (és ami nem, de én tettem hozzá):

175 g keksz (nálam kb. 2/3 része mézes-mogyorós Jó reggelt! keksz, a maradék sima kakaós maradék)
75 g vaj

Ennyi az alap. A kekszet az aprítóban összetörtem, a vajjal összegyurmáztam, és jó erősen belenyomkodtam egy sütőpapírral bélelt forma aljába. (Azért papíroztam, mert arról tuti lejön minden, mint ahogy ez sem ragadt rá szerencsére.) Amíg a krémet készítettem, hűtőbe tettem a kekszes alapot.

A lényeg:

400 g krémsajt (Philadelphia típusú)
2 (!) vaníliarúd kikapargatott belseje - ezt kihagytam
10 dkg porcukor
1 narancs reszelt héja (én a levét is beletettem)
300 ml sűrű tejszín - habbá verve

+ én belekevertem (Úristen!) 1 zacsi Zselatin fix-et, mert nem magunknak készült itthonra, és ki kellett bírnia, amíg odaért, ahol később elfogyott (nem volt rossz döntés, mert még így is éppen elég lágy volt)

A tetejére:
2 doboz mandarin konzerv lecsöpögtetve

A krém hozzávalóit jó alaposan összekevertem. A végén óvatos(abb)an ment hozzá a habbá vert tejszín.

A kekszre rásimítottam a krémet, és a tetejét kiraktam a mandaringerezdekkel.

Finom volt, bár először azt hittem, hogy túl édes. Nem az volt, inkább kicsit tömény a krémsajttól. Legközelebb megpróbálom egy kis joghurttal is savanyítani valahogy - úgyis most nagy sláger nálunk a mandarinos joghurt.