Mondjuk nem éppen autentikus ez sem, mert borjú helyett sertéskarajból készült, de nekünk pont megfelelt vasárnapi ebédnek.
A receptre nem érdemes túl sok szót fecsérelni, de leírom, hátha valakinek valamikor jól jön majd:
A kb. 1 cm vastag karaj-szeleteket a fehér, hártyás oldalukon kicsit bevagdostam (hogy a sütéskor ne húzza össze a szeleteket) majd kiklopfoltam, sóztam, borsoztam, végül lisztben megforgattam. A fölösleges lisztet jól leráztam a húsokról - tehát annyi bőven elég, ami épp rátapad.
Kevés olajon kisütöttem a szeleteket - először fedő alatt, fordítás után pedig anélkül. Így finom puha lett, és nem száradt ki.
A megsült szeletekre egy-egy tükörtojást csúsztattam tálaláskor. Ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése