A bármikor, bárhol, bármennyit kategória abszolút győztese nálam (édesben): az aranygaluska.
És ez - úgy gondolom - nem is igényel további magyarázatot.
Most Tücsökbogár receptjét alapul véve készült.
Persze ez egy kisebb adag (hármunknak így is elég volt két napig - de csak azért, mert háromból egy még nem ehet ilyet, én viszont cserébe mindkét nap legalább kétszer ettem belőle):
30 dkg liszt
1,5 dkg élesztő
2 dl tej
1 db tojás
3 dkg vaj
5 dkg cukor
1/2 citrom reszelt héja
csipetnyi só
egy löttyintésnyi rum
vaj a kenegetéshez
10 dkg darált dió
10 dkg cukor (nálam a fele barna cukor volt)
Én nem küzdöttem a tésztával, csak mindent bedobáltam a kenyérsütőbe, és ott dagasztattam, kelesztettem okosan.
A megkelt tésztát ujjnyi vastagságúra nyújtottam, majd lisztbe mártott kiszúróval (nálam most: pohár) kisebb, (kb. dió nagyságú) galuskákat szaggattam belőle. A galuskákat egyenként olvasztott vajba mártogattam és a kivajazott-lisztezett 18 cm átmérőjű kuglóf-formámba tessékeltem szép sorban (nem szorosan közel, inkább kissé lazán). Amikor az első sor megtelt, megszórtam a tésztát a darált dió és cukor keverékével. A dióra újabb vajba forgatott galuska-réteg jön, majd megint dió, galuska, dió... addig, amíg van (célszerű tésztával zárni a kuglóf-formát, mert abból kiborítom majd, ha elkészült). Langyos helyen, letakarva még fél órát kelesztettem.
200 fokos sütőben kb. 45 percig sütöttem. Alig vártam, hogy kész legyen.
A vanília öntetre most nem volt időm, ezért vész-megoldásként (le sem merem írni) porból varázsoltam (irul-pirul). Haas volt, és egész jó. Nem tudom, hogy itthon kapható-e, ez éppenséggel Ausztriából érkezett. Mondjuk még ezt is sikerült kicsit hígra csinálnom, de idő előtt rám szabadult egy nyüsszögő alig8hónapos, aki a maga 7és1/2 kilójával lefoglalta a fél kezemet (és a teljes idegrendszeremet).
Ha legközelebb rendeset főzök, feltétlenül megosztom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése