Bocs fiúk...

Azok a pasik, "akiket elengednek horgászni" már megint nem voltak otthon hétvégén :-) És most olyan jó dolguk volt, hogy még a büféig sem kellett elsétálniuk, mert helybe ment a kaja. Kivéve ezt.

A kétszemélyes családi kupaktanács kb. 5 másodpercen belül vita nélkül, két igen szavazattal megszavazta, hogy ez  maradjon inkább itthon. Régen volt már ilyen nagy az egyetértés!

Ezt most nem receptből készítettem, hanem csak úgy gondolom-formán. De szerencsére leírtam a végén a miből-mennyit, mert annyira finom lett, hogy ezek után már csak így fogom csinálni! A múltkori kókuszgolyónál ez kb. tízszer finomabb (az meg mondjuk szebb volt, de ez is kókuszba fog forogni legközelebb - és persze a meggy sem marad el)!

Gesztenyés-rumos-kókuszos golyó

30 dkg omlós kakaós keksz - ledarálva

25 dkg gesztenyepüré/massza

10 dkg margain

2 dkg kókuszreszelék (igen, 2, és nem 20!)

1/2 dl rum

csokidara vagy kókuszreszelék

Az elkészítés nem szorul magyarázatra. Annyi, hogy kicsit betettem a hűtőbe, hogy könnyebb legyen formázni.

Ja, és mielőtt még valaki nagyon arra számítana: nem érezni benne a gesztenyepürét!

Ízre és állagra is tökéletes! 

Túl sok banán + túl sok csoki = csokis-banános süti

A beteg- illetve gyereklátogatóba vitt "jutalomfalatok" toplistáján tuti benne van az első ötben a banán és a csoki. Csokiból éppen ezért (illetve ezen kívül is...) mindig sokkal több van itthon, mint amennyit meg tudnánk enni... Most ugyanez lett a helyzet a banánnal is.

Ha tél lenne, csokifondüt csinálnék, de nincs, úgyhogy banános-csokis süti lett belőle.

Az alap recept állítólag a TV paprika valamelyik műsorából származik, de én Mirelle blogján bukkantam rá.

Banános-csokis süti:

30 dkg rétesliszt

1 cs. sütőpor

4 egész tojás

25 dkg barnacukor

25 dkg margarin

4 db érett banán

csoki (kockákra vágva / darabokra törve)

A banánt összenyomkodtam, összekevertem a többi hozzávalóval, és a végén beleszórtam a kockákra vágott csokit is. 200 fokon kb. fél óra alatt megsült.

Nagyon gyorsan elkészült, és tényleg napokig friss.

Energialekötő kókuszgolyó

Máskor örülök neki, ha le tudok ülni nyugiban fél órára délután, amíg az egyéves alszik, de tegnap még ezt a kis időt is a konyhában töltöttem inkább. Volt itthon némi meggy - a múltkori muffinból maradt meg a fél doboz -  meg találtam egy fél zacskó darált háztartási kekszet is. Ez lett belőle.

Vaj nélkül készült, mert nem akartam, hogy nagyon tömény legyen.

Volt benne:

30 dkg darált keksz
8 dkg porcukor
1/4 dl meggylé (ami a fagyasztott meggyből kiolvadt)
1/4 dl sütőrum
1 dl kávé
3-4 ek. lekvár
3 púpos ek. kakaópor

meggy
kókuszreszelék

Mindent össze. A közepükbe meggy. Kókuszba bele. Ennyi.
Legközelebb kicsi több cukrot teszek bele, és kicsit több rumot. Vagy kávét. Nekem olyan semmilyen ízű volt kicsit. De lehet, hogy legközelebb anyukám keksztekercsének a receptjéből csinálom, mert úgyis mindig ahhoz viszonyítom, és akkor legalább tuti szeretni fogom én is!

Mondjuk azért így is elkopik!

Klára szelet - gyorsan, finomat

Ez a süti az elsők között volt, amit egyedül elkészítettem - még valamikor az előző évezredben :-)

Túrós Lukács Lányok, asszonyok szakácskönyve című remekművéből származik a recept, és annyira egyszerű, hogy tízen-x évesen is simán meg tudtam sütni. Most meg már pillanatok alatt összedobom - és nem mellesleg még finom is!

Ma éppen ezt vittük a szalonnasütésre, és mindennel együtt kb. 1 óra alatt elkészült.

Szóval nyugodt szívvel ajánlom, még az is nekiállhat, aki nem valami gyakorlott sütögető!

Tehát, a Klára szelet:

20 dkg liszt

8 dkg porcukor

14 dkg margarin (most vajjal készült)

1 tojás

1/2 tk. fahéj

reszelt citromhéj

pár csepp citromlé

csipetnyi só

lekvár (most meggy)

Először is a sütőt előmelegítjük 180 fokra.

A liszttől a sóig mindent összegyúrunk egy tésztagombóccá. (Nekem most kellett még szórnom hozzá kevés lisztet, mert túl lágy volt a tészta - lehet, hogy a vaj miatt, de függ a liszt minőségétől is. Egy kicsit be is lehet tenni a hűtőbe a tésztát, hogy könnyebben lehessen vele dolgozni.)

A tészta 2/3 részét kinyújtjuk, és egy közepes, sütőpapírral bélelt tepsibe ügyeskedjük. Mindenkit megnyugtatok: ennél a tésztánál nekem sem sikerült ezt még normálisan megcsinálnom, mert viszonylag lágy, úgyhogy - hogy legközelebb én se piszkoljam össze a gyúrólapot - elég, ha kicsit kilapogatjuk, aztán a tepsiben szétnyomkodjuk, hogy kitöltse. Mondjuk biztos nem túl szakszerű, de ezt a bénázást nem kell tudnia annak, aki csak eszi a sütit!

A tepsibe tett tésztát jól megkenjük lekvárral - én a két legutóbbi alkalommal is meggyel csináltam, mert jó savanykás, és ebbe a sütibe nagyon passzol! Régebben sokszor készült ribizlivel is, ha jól emlékszem - bár ki tudja megmondani, éppen mi van a címke nélküli házi lekvárosüvegekben :-)

A maradék tésztából sodort csíkokkal berácsozzuk a süti tetejét. Cukros vízzel lekenjük a tésztarácsot. (Én ennek során inkább csak jól összemaszatoltam a lekvárral...)

Mehet be a sütőbe, onnan meg 25-30 perc múlva ki. 

Hagyjuk kicsit hűlni, porcukor a tetejére, kész. 

Kicsit könnyebb szeletelni, amíg langyos, mert teljesen kihűlve törhet.

Csak azért is: paradicsomos káposzta - új káposztából

Már tegnap ezt terveztem ebédre, de a Mama küldött nekem fincsi káposztás tésztát, így a család megmenekült! Ma egyedül voltam itthon, de volt időm és kedvem is - na meg a húst már tegnap kivettem a fagyasztóból - így megfőztem a tervezett paradicsomos káposztát. Mondjuk ma csak egyedül ettem belőle, de holnap is ez lesz az ebéd - szalonnasütésre vagyunk hivatalosak délután, ezért nem akartam volna amúgy sem túl nagy főzést/kajálást délben.

A fél család (1 fő - csak a 2 éven felülieket számolva) meg úgyis bűnözött ma a KFC-ben a finom kis főzelék helyett, szóval holnap ő is megérdemli!

Különben meg nagyon finom lett:

2 ek. olaj

1 fej hagyma apróra vágva

1 közepes fej fehér káposzta (most új káposztából főztem, ezért zöldes kicsit a színe - és én egy nagyobb fej 3/4 részéből - mondjuk a méret így is, úgy is relatív... - de a régi káposztából elég a 1/2 fej is 2 főre, mert az nem annyira vizes, mint az új, és kevésbé esik össze)

só

Rántás:

3-4 ek. olaj

2 púpos ek. liszt

2tk. pirospaprika

500 g paradicsompüré (vagy 1/2 l paradicsomlé - kinek mi a szimpatikusabb)

cukor

Az olajon üvegesre pároltam az apróra vágott hagymát. Rádobtam a csíkokra vágott káposztát, megsóztam, majd ráöntöttem annyi vizet, hogy kb. 1/3 részéig érjen. Fedő alatt puhára pároltam. (Azért nem kell teljesen szétfőzni! 25-30 perc elég szokott lenni, de az új káposztának még annyi sem kell, mert sokkal zsengébb!)

Amíg főtt a káposzta, elkészítettem a rántást: a felhevített olajra rászórtam a lisztet és zsemleszínűre pirítottam. Megszórtam pirospaprikával végül felöntöttem a paradicsompürével (én most a Happy Frucht dobozosat használtam). Egy-két percig forraltam, majd hozzáöntöttem a káposztához. Kicsit forraltam együtt is, és cukorral ízesítettem a végén.

Sós, borsos, fokhagymás tarja-szeleteket sütöttem hozzá.

Olyan finom lett, hogy szó sincs róla, hogy büntetni szeretnék vele!

Tárkonyos raguleves - a top tízes

Mindenki szereti. Bármikor lehet. (Nálunk legalábbis.)

Most úgy főztem, hogy nem nyitottam ki se könyvet, se újságot, nem kerestem rá receptre a neten, csak simán csináltam - úgy, ahogy gondoltam, ráadásul kissé sietősen, mert fodrászhoz vittük az egyévest délelőtt...

És állítólag most lett a legfinomabb. Szerintem is :-) Mondjuk most vadból készült - hála Apukámnak - és ez biztos nagyban hozzájárult.

A "recept" (mennyiségek csak úgy gondolom-formán, mert nem nagyon méricskéltem):

3-4 ek. olaj

1 fej vöröshagyma apróra vágva

1-2 gerezd fokhagyma összezúzva

2-3 ek. pirospaprika

kb. 1/2 kg vadhús (nálam őz volt)

só, bors

1-2 babérlevél

1/2 karalábé

1/2 zeller

néhány szál zellerzöld

pár szál fehérrépa (2-3)

valamivel több sárgarépa (4-5)

2-3 szem krumpli

egy maréknyi zöldborsó

2 ek. szárított tárkony

1 dl tejszín

1 dl tejföl

1-2 ek. liszt

1/2 citrom

Az olajon üvegesre pároltam a hagymát, majd hozzáadtam a fokhagymát is. Kevertem rajta keveset, majd rászórtam a pirospaprikát. Hozzátettem a kockákra vágott húst, sóztam, borsoztam, rálöttyintettem egy nagyon kevés vizet, és fedő alatt hagytam főni 15-20 percig.

Felforraltam jó 1,5-2 l vizet, és ráöntöttem a húsra. Beledobtam a babérleveleket, rászórtam a tárkonyt és tettem hozzá még egy kis sót. Mikor a hús már félig megpuhult (hahaha...ilyen hülyeséget! honnan tudjam, mikor van az?!), vagyis amikor már főtt mondjuk kb. 3/4 órája, beledobáltam a zöldségeket (sárgarépa karikákra, krumpli kockákra - ezek úgyis maradnak ; zeller, karalábé, fehérrépa: amilyen nagy darabban még simán kihalászhatók, miután kész a leves, mert szégyen, de ezeket mi nem esszük meg :-). A zellerzöldet is most dobtam bele (3 szálból szépen kötöttem egy csomót, és úgy). A borsó még maradt a helyén!

Na és akkor most az egészet takarékra vettem, hogy csak éppen gyöngyözve forrjon - és elhúztunk fodrászhoz (remélem Anyukám nem olvassa, de én simán otthon hagytam.)

Kb. 1 óra múlva értünk haza, akkor beleszórtam a borsót, a fél citromból leszeltem 3 karikát, és azokat is (meg kóstolás után sót, borsot, tárkonyt ha kell) - a maradék darabka citrom levét meg jól belecsavartam. Kicsit hagytam még főni így is - addig megsütöttem a palacsintát.

Végül a tejszínt, tejfölt, lisztet összekevertem - kicsit lazítottam, és átmelegítettem a levesből átügyeskedett pár merőkanál lével - és ezzel a cuccal kicsit besűrítettem a levest (mondjuk ez sikerülhetett volna kicsit jobban is - majd legközelebb). Kész. (Volt már olyan is, hogy főztem bele tésztát is.)

Mielőtt tálalnám, mindig megpróbálom belőle én kihalászni a nem kívánatos részeket (zellerzöld, babérlevél, fehérrépa stb.), mert a merőkanállal ügyeskedés, és további kipiszkálódási manőverek miatt legalább egy inget és egy terítőt soron kívül tuti mosnom kéne...

Csokis-meggyes muffin, avagy a férfilélek roppant egyszerű

Ötből ötnek (na jó, négy és félnek. Egy fél mindig rizskoch-ot kér...) ez a sütikívánsága.

Én meg nem szeretem többször elkészíteni ugyanazt a receptet... Mindig dünnyögés van emiatt, de hiába volt valami nagyon finom, én nem feltétlenül ezért sütök/főzök, hanem magáért a sütés/főzés öröméért. Ha valamit már megcsináltam, nincs benne kihívás. Mondjuk egy muffin receptben amúgy sincs sok...

(A másik alapvetés, hogy általában az van, amit én szeretnék enni/sütni/főzni - kívánságra nem szeretek annyira (a rizskoch-os kívánság kivétel :-) koyhatündérkedni.) 

Van egy tuti bevált csokis muffin recept, amit én is úgy kaptam egyszer régen - na, ez az üdítő kivétel, amit már tényleg számtalanszor megsütöttem, mert gyors, nagyon finom, és mindig sikert arat. Majd egyszer leírom azt is, de ez most egy másik lesz :-)

Persze ez is isteni finom, de hát a csoki-megy kombóval, mint olyannal, ugye nem lehet melléfogni.

A recept amúgy egy Príma Konyha extrából (A legjobb muffinok) származik - mondjuk átlapozáskor nekem fel sem tűnt... Azért sütöttem ilyet, mert egy kolléganőm készítette egyszer, és nagyon-nagyon ízlett.

Az igen bonyolult recept:

2 tojás

12 dkg kristálycukor

12,5 dkg vaj

2,2 dl natúr joghurt vagy kefir (soha, semmilyen körülmények között nem mértem még ki joghurtot, vagy kefirt, vagy tejfölt - nekem ilyenkor minden receptnél egy doboz beleborul, és kész)

25 dkg finomliszt

1 cs. sütőpor

1/2 kk. szódabikarbóna

3 ek. keserű kakaópor (Holland)

4 ek. csokis tortadara

25 dkg meggy (nálam fagyasztott - a befőtt kizárt: cukros lében úszó, seízű, lehetetlen állágú izék...)

A tojásokat a cukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk a puha vajat és a joghurtot. A száraz hozzávalókat (liszttől a kakaóig) külön el kéne vegyíteni, és úgy adni a tojásos cucchoz, de én ezt sem csináltam még így sosem - fölöslegesen összepiszkolnék csak még egy tálat. Szóval én csak simán hozzákeverek mindent. Végül mehet bele a tortadara és a meggy is (amit kevés lisztben megforgattam, hogy ne süllyedjen le a tésztában).

A muffintepsibe mindig papírt teszek, mert rohadtul melós kikenni - hát még mosogatni... A masszát a mélyedések 3/4 részéig beletöltöm (nekem 13 db lett, szóval egy árva nem a muffintepsiben sült). 

Előmelegített sütőben 180 fokon kb. 20 perc alatt sültek meg (tűpróbázni viszont szinte mindig szoktam).

Csokimáz:

5 dkg vaj

2 ek. keserű kakaópor

10 dkg kristálycukor

2 ek. víz

4-5 perc alatt együtt mindent összefőzök. Pont.

Tésztára máz, mázra meggy (az első képről lemaradt). Kész.

Haló! A második alapvetés miatt ezeket először karácsonyi papírban akartam sütni - finom utalásként, hogy érezzék, ma ünnep volt... de egy májusi bejegyzésben fenyőágas, rénszarvasos dekor elég hülyén vette volna ki magát...