Mindenki szereti. Bármikor lehet. (Nálunk legalábbis.)
Most úgy főztem, hogy nem nyitottam ki se könyvet, se újságot, nem kerestem rá receptre a neten, csak simán csináltam - úgy, ahogy gondoltam, ráadásul kissé sietősen, mert fodrászhoz vittük az egyévest délelőtt...
És állítólag most lett a legfinomabb. Szerintem is :-) Mondjuk most vadból készült - hála Apukámnak - és ez biztos nagyban hozzájárult.
A "recept" (mennyiségek csak úgy gondolom-formán, mert nem nagyon méricskéltem):
3-4 ek. olaj
1 fej vöröshagyma apróra vágva
1-2 gerezd fokhagyma összezúzva
2-3 ek. pirospaprika
kb. 1/2 kg vadhús (nálam őz volt)
só, bors
1-2 babérlevél
1/2 karalábé
1/2 zeller
néhány szál zellerzöld
pár szál fehérrépa (2-3)
valamivel több sárgarépa (4-5)
2-3 szem krumpli
egy maréknyi zöldborsó
2 ek. szárított tárkony
1 dl tejszín
1 dl tejföl
1-2 ek. liszt
1/2 citrom
Az olajon üvegesre pároltam a hagymát, majd hozzáadtam a fokhagymát is. Kevertem rajta keveset, majd rászórtam a pirospaprikát. Hozzátettem a kockákra vágott húst, sóztam, borsoztam, rálöttyintettem egy nagyon kevés vizet, és fedő alatt hagytam főni 15-20 percig.
Felforraltam jó 1,5-2 l vizet, és ráöntöttem a húsra. Beledobtam a babérleveleket, rászórtam a tárkonyt és tettem hozzá még egy kis sót. Mikor a hús már félig megpuhult (hahaha...ilyen hülyeséget! honnan tudjam, mikor van az?!), vagyis amikor már főtt mondjuk kb. 3/4 órája, beledobáltam a zöldségeket (sárgarépa karikákra, krumpli kockákra - ezek úgyis maradnak ; zeller, karalábé, fehérrépa: amilyen nagy darabban még simán kihalászhatók, miután kész a leves, mert szégyen, de ezeket mi nem esszük meg :-). A zellerzöldet is most dobtam bele (3 szálból szépen kötöttem egy csomót, és úgy). A borsó még maradt a helyén!
Na és akkor most az egészet takarékra vettem, hogy csak éppen gyöngyözve forrjon - és elhúztunk fodrászhoz (remélem Anyukám nem olvassa, de én simán otthon hagytam.)
Kb. 1 óra múlva értünk haza, akkor beleszórtam a borsót, a fél citromból leszeltem 3 karikát, és azokat is (meg kóstolás után sót, borsot, tárkonyt ha kell) - a maradék darabka citrom levét meg jól belecsavartam. Kicsit hagytam még főni így is - addig megsütöttem a palacsintát.
Végül a tejszínt, tejfölt, lisztet összekevertem - kicsit lazítottam, és átmelegítettem a levesből átügyeskedett pár merőkanál lével - és ezzel a cuccal kicsit besűrítettem a levest (mondjuk ez sikerülhetett volna kicsit jobban is - majd legközelebb). Kész. (Volt már olyan is, hogy főztem bele tésztát is.)
Mielőtt tálalnám, mindig megpróbálom belőle én kihalászni a nem kívánatos részeket (zellerzöld, babérlevél, fehérrépa stb.), mert a merőkanállal ügyeskedés, és további kipiszkálódási manőverek miatt legalább egy inget és egy terítőt soron kívül tuti mosnom kéne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése