Holstein szelet

Mondjuk nem éppen autentikus ez sem, mert borjú helyett sertéskarajból készült, de nekünk pont megfelelt vasárnapi ebédnek.

A receptre nem érdemes túl sok szót fecsérelni, de leírom, hátha valakinek valamikor jól jön majd:

A kb. 1 cm vastag karaj-szeleteket a fehér, hártyás oldalukon kicsit bevagdostam (hogy a sütéskor ne húzza össze a szeleteket) majd kiklopfoltam, sóztam, borsoztam, végül lisztben megforgattam. A fölösleges lisztet jól leráztam a húsokról - tehát annyi bőven elég, ami épp rátapad.

Kevés olajon kisütöttem a szeleteket - először fedő alatt, fordítás után pedig anélkül. Így finom puha lett, és nem száradt ki.

A megsült szeletekre egy-egy tükörtojást csúsztattam tálaláskor. Ennyi.

Kínai?

Csirkemell szezámos-mézes bundában pirított tésztával. Nekünk ez kínai.

Egyébként finom, de a felhasznált receptnél - amit Kicsi Vú blogján találtam -  több módosítást is eszközölnöm kell, ha még egyszer nekifogok ennek a munkás kajának.

Nemrég vacsorázni voltunk kedves barátainkánál, akik ezzel a finomsággal vártak minket (így utólag is leborulok előttük, mert nem a legegyszerűbben/gyorsabban elkészíthető kajával készültek). Anditól elkértem a receptet, de nem bírtam kivárni, és mire a mailt megkaptam, már épp túl voltunk az ebéden :-) Végülis az ő receptjük is szinte megegyezett ezzel - annyiban, hogy náluk nem csészével kellett mérni a hozzávalókat. Mindkét változatot leírom (Andié zárójelben), nekem is jobb lesz, ha előttem lesz legközelebb.

Szóval (már leírni sem lesz egyszerű...):

1 csirkemell (60-70 dkg) csíkokra vágva (én inkább közepes kockákra vágtam, bár ez nem túl lényeges információ)

Pác:
őrölt fehérbors (1 kk.) (Kicsi Vú kínai ötfűszer keveréket ajánl hozzá - na azzal csináltam, legközelebb tuti nem, nekünk nem passzolt hozzá - túl erőtlejes az íze ide)
1/2 tk. fehérbor (2 ek.)
1/2 tk. szezámolaj (2 ek.)
só (1 kk.)
cukor (2 kk.)
+ én megszórrtam egy kis étkezési keményítővel is, mert ha abban pácolódik, finom omlós lesz a hús

Délelőtt hagytam pácolódni a hűtőben.

Bunda:
1/2 csésze liszt (12 dkg)
1/4 csésze étkezési keményítő (3 dkg)
1 csapott tk. sütőpor
1 felvert tojás
2 ek. olaj
2/3 csésze víz (1 1/2 dl)
kevés só
- na, hát nekem ez így, csészés mérlegeléssel kissé híg lett, jócskán kellett korrigálni, szóval legközelebb nem zuttyintom bele az összes vizet kapásból :-(

Mézes máz:
1/8 csésze méz (3-4 ek.)
1/4 csésze cukor (2 ek.)
1/8 csésze ketchup (Andiéban ez nem volt)
1 ek. fehérborecet (Andinál 2 ek. fehérbor) - nálam rizsecet (mert mint egy jól felkészült magyar háziasszonynál - csak utóbbi volt itthon :-)
+ Andiéknál, és persze nálunk is lemaradhatatlan: Erős Pista!!! (én mondjuk némi Tabasco-val is rásegítettem)

A csirkedarabokat megúsztattam a sűrűbb palacsinta-tésztához hasonlatos bunda-alapban, majd forró olajban kisütöttem.

A mézes máz hozzávalót összemelegítettem, és a kisült csirkedarabokat megforgattam benne. Végül megszórtam szezámmaggal.

Pirított tészta:
a kifőtt spagettit az alábbiak keverékével kevés olajon wokban átpirítottam:
1-2 ek. sötét szójaszósz
1 kk. chiliszósz
1 kk. kristálycukor
1 kk. borecet (nálam rizs)
1/2 kk. só
1/2 kk. étkezési keményítő
6-7 ek. langyos víz
+ nálunk ebbe is ment Erős Pista :-), mert nem tűnt elég csípősnek

Ezen annyit változtattam, hogy előbb az olajban kicsit átforrósítottam csíkokra vágott répát és káposztát (amiből most lila volt itthon, de eredetileg nem ezzel akartam...).

Még annyi megjegyzés a végére, hogy Andiéknál sokkal jobban ízlet, aminek egyik oka valószínűleg az ötfűszer keverék hiánya volt, a másikban viszont egész biztos vagyok: az, hogy akkor nem nekem kellett megcsinálni! Vagyis aki gyorsan akar ilyen fincsi kínait enni, inkább emelje fel a telefont, és rendeljen! (Vagy hívassa meg magát vendégségbe, és kérje ezt!)

Egyébként nagyon finom, de kell idő az elkészítéséhez!

Hajni makarónija

Stahl anyánk egyik "klasszikusa".

Amikor nekikezdtem a blogolásnak, annyira lefoglalt a tervezés, meg a szerkesztés, meg a formázás, hogy hirtelen elment az egész délelőtt, és kb. fél órám maradt, hogy ebédet főzzek a pasimnak (aki egyébként a férjem és minden nap lelkesen hazajár ebédelni). A hűtőben árválkodott egy felbontott hámozott paradicsom konzerv, és egy fél doboz főzőtejszín - a fokhagyma meg bármikor jöhet. Adta magát ez a recept - csak a tejszínes krémsajtért kellett neki beugrania hazafelé :-)

Ja, és makaróni helyett "bavette" tésztát használtam, amit máskor is venni fogok, mert nagyon jó a formája! 

Én nagyjából feleztem a hozzávalókat, mert kettőnkre főztem (nem mértem, mert nem volt rá időm, meg nem is igen szoktam méricskélni, csak a süti-sütésnél) - ez a teljes recept (persze nem szó szerint, mert néha kiborít a stílusa...):

(a tészta mennyiségét le sem írom - most komolyan, tényleg van olyan, aki leméri a tésztát?!)
8 gerezd fokhagyma
4 ek olívaolaj
1 hámozott paradicsom konzerv (40 dkg)
20 dkg tejszínes krémsajt
1-2 dl tejszín
só, bors
friss bazsalikomlevelek

Finomra vágom (én összenyomkodtam) a megpucolt fokhagymagerezdeket, aztán olívaolajon kevergetve megfonnyasztom őket.

A puha fokhagymához levével együtt hozzáadom a konzerv paradicsomot, majd a tejszínt és a krémsajtot. Sózom, borsozom, majd kis lángon összefőzöm az egészet. Közben fakanállal szétnyomkodom a paradicsomdarabokat.

Én belekevertem a mártásba az apróra vágott bazsalikomot mielőtt összekevertem volna a tésztával, nem a kész kajára szórtam rá a végén.

Tészta + mártás. Kész.

Fánk - olaj nélkül

Sokáig vártam vele, hogy kipróbáljam, de igazából nem tudom miért. Most kellett egy gyors finomság a tegnapról megmaradt borsóleves mellé, és Piszke receptje (illetve a Goodfood, de végül is nála bukkantam rá) alapján megsütöttem az olaj helyett sütőben süthető fánkokat. Annyit változtattam rajta, hogy kicsivel több cukrot tettem a tésztába,  mert elhagytam a végéről a szirupban mártogatást, illetve a - legalábbis nálam - elmaradhatatlan reszelt citromhéj került a tésztába. Ja, és csak lekvár került a belsejébe - nálunk a mazsola használata tiltott tevékenység. (Nem mintha ez nagyon akadályozna, de ide nekem sem passzolt.)

Nagyon finom (tényleg szinte olyan, mint az igazi) és nagyon egyszerű (főleg, hogy helyettem nagyrészt a kenyérsütő dolgozott).

A recept ahogy végül én csináltam (hogy itt is meglegyen):


24 db-ra szól eredetileg, de én 16 közepes méretűt csináltam belőle:


40 dkg liszt (30 dkg sima lisztet és 10 dkg réteslisztet használtam)
4 ek cukor
5 dkg vaj
2 csomag szárított élesztő (egyenként 500 g liszthez)
1,5 dl langyos tej
2 tojás
csipetnyi só
fél citrom reszelt héja


tölteléknek: Anyukám barack- illetve szilvalekvárja 

A tészta hozzávalóit én csak beborítottam a kenyérsütőbe, onnan pedig egy óra múlva kivettem gyönyörűen megkelve. Biztosan nagyon jó kézzel készítve, de nekem így gyorsabb és egyszerűbb.

A megkelt tésztát kézzel átgyúrtam és 4 részre osztottam. A darabokból hengereket formáztam, és azokat is 4 részre vágtam. Kézzel kör alakúra lapítottam a tésztákat és mindegyik közepébe tettem egy (két) teáskanál lekvárt. Összegömbölyítettem őket, és sütőpapírral bélelt tepsire ültettem.

30 percig pihentettem, majd 190 fokos sütőben 13-15 perc alatt megsütöttem.

Miután kicsit kihűlt, porcukorral megszórtam a tetejét.

Lehet máskor is. (Ami csak simán finom, az még nem biztos, hogy ismételhető is. Legalábbis nálunk.)

Hát akkor...

...megteszem az első lépést, hogy én is nyomot hagyjak a webkettes univerzumban. Fogok írni evésről, ivásról, sütésről, főzésről, illetve valószínűleg minden másról, ami éppen eszembe jut.
Lelkes olvasója vagyok a hazai gasztrobloggerek írásainak, nagyon sok ötletet merítek belőlük. Ez a lelkesedés már odáig fajult, hogy rendszerint laptoppal a konyhapulton főzök. A saját bloggal egyik célom az, hogy egy helyre rendszerezzem a bevált recepteket, mert hiába kürtölöm szerteszét az ismerőseim között, hogy éppen milyen finomat (vagy szépet - esetleg mindkettőt) sikerült alkotnom - miután lecsukom a gépem, már fogalmam sincs, hogy akkor ezt a receptet kinél találtam (esetleg milyen receptekből gyúrtam össze), és hogy én egyáltalán mit tettem hozzá saját magamból... Tehát az ismétlés lehetősége - sok esetben sajnos - szinte kizárt.
Nem beszélve a - lakás legkülönbözőbb pontjain felbukkanó - papírfecnire firkantott receptekről, amik közül viszont az éppen keresettet nem találom sosem... Vagy a csak hozzávalókat felsoroló "receptekről" - amikből cím híján hetek, hónapok múlva már esélytelen kitalálnom, hogy éppen mit jegyezhettem fel - na, ilyenből is van egy jó pár...
Szóval elsősorban a magam szórakoztatására, és a recept-káosz megszüntetésére jegyzem le ide a gondolataimat és receptjeimet (amik a gondolataimmal ellentétben csak annyiban a sajátjaim, hogy max. a saját szánk ízére alakítom) - de azt sem bánom, ha másokat is szórakoztatok vele. (Csak magamnak valószínűleg nem írtam volna ilyen hosszú monológot az elejére).
Végül, mielőtt bárki elhinne mindent, amit itt olvas: nem tanultam sem főzni, sem sütni, sem fotózni. (Majdnem úgy folytattam, hogy "sem írni", de nyilván nem lenne igaz...)