Grissini bacon-nel és fokhagymával

Többször sütöttem már, de mindig máshonnan kotortam hozzá receptet. Készült már Stahl Judit pizzatésztájából, meg Jamie Oliver kenyértésztájából is. Végül is a lényeg, a hozzávaló az mindenkinél ugyanaz, talán az arányok mások, de erre sem emlékszem... Most éppen Dolce Vita receptje alapján készült, csak rozmaring helyett én kicsit férfiasabbra ízesítettem.

Hozzávalók:

1/2 kg liszt
3 ek. olívaolaj
3 dl langyos víz
7 g szárított élesztő
1 tk. cukor
só
kb. 10 szelet bacon csíkokra vágva

Fokhagymás "cucc":

2 nagyon duci gerezd fokhagyma összenyomva/vágva/reszelve - ki hogyan szereti (normál méretűből több)
egy löttyintésnyi víz
ugyanannyi olívaolaj
só

Alapból a kelt tésztát - mint általában - jól be kell gyúrni (a bacon-nel együtt), dagasztani, majd kelni hagyni kb. egy órán át.

Én még ezt is leegyszerűsítem, mert mindent bedobálok csak a kenyérsütőbe - amit kizárólag dagasztásra és kelesztésre használok - megnyomom a gombot, és egy óra múlva kész is. De! Ilyenkor a bacont kicsit később  adom hozzá, amikor a dagasztásból már csak kb. 5 perc van hátra, mert a gép így is eléggé szétforgácsolja a vékony kis csíkocskákat.

Amíg kelt a tészta, megcsináltam a fokhagymás "izét" (nem tudom mi a neve) - amit a strandon a lángosra is kennek. 

A megkelt tésztából kis darabokat csipkedtem, amikből lisztezett gyúrólapon kb. 20 cm hosszú, max. 1 cm átmérőjű kis kígyókat sodortam. (Sülés közben dagad egy kicsit!)

240 fokra előmelegített sütőben 10-11 percig sütöttem őket, ahogy Dolce Vita is javasolta, mert így bár kissé világosak maradtak, de puhák! (Én mondjuk ropogósan szeretem, de nem magamnak készült.)

A sütőből kivéve - még melegen - megkentem mindegyiket a fokhagymás cuccal. 

Illat és külső alapján biztos finomak voltak - én most nem kóstoltam.

(A legutóbbi képek telefonnal készültek, szóval ha valaki csak azért jár a blogra, hogy a képeken szörnyülködjön - ha lenne ilyen elvetemült - , akkor az most kicsit fogja vissza magát! :-)

Albert kekszes süti

Gyakrabban is készülne itthon, ha nem úgy kezdődne a "sütés" minden alkalommal, hogy fél napig keresem a papírcetlit, amire felírtam a receptet... Most viszonylag hamar meglett, de még mindig tovább tartott a keresés, mint a süti elkészítése. Na, de majd legközelebb!

Szóval:

1 csomag Albert keksz (a hosszabbik)

3 dl tej

3-4 ek. cukor

1 csomag csoki ízű puding

1 ek. kakaó

12,5 dkg margarin

A pudingport a cukorral, kakaóval és a tejjel csomómentesre keverjük, majd kis lángon, kevergetve sűrűre főzzük. A tűzről levéve elkeverjük benne a margarint. Kicsit hűlni hagyjuk,de csak azért, hogy ne égesse meg a kezünket, ugyanis a kekszek összeragasztásánál nem kicsit leszünk maszatosak (legalábbis én).

A következő igen bonyolult feladat az összeállítás: 1 keksz, 1 keksznyi vastagságban krém, 1 keksz.... A végére spórolok egy kevés krémet, bekenem vele a kész rudat, végül kókuszreszelékben meghempergetem.

Célszerű alufólián végezni az egész műveletet, mert azután a legkönnyebb eltakarítani. A fóliáról áthempergetem egy folpack-ra, és abba belecsavarom a tekercset, ami mehet a hűtőbe minimum egy éjszakára. Csak győzzétek kivárni!
Hoppá! Első körben kihagytam a lényeget! Miután kellőképpen kihűlt, éles késsel ferdén szeleteljük, attól lesz szép csíkos.

Én személy szerint imádom, és (legalább) a felét meg tudnám enni egy ültő helyemben!

Cékla "saláta"

Most csináltam először, de biztos nem utoljára, mert egyáltalán nem nagy ördöngősség! Gyorsan le is írom, hogy el ne felejtsem.

Kell hozzá:

cékla

Ecetes salátalé:

3 dl víz

2,5 ek. ecet (15%-os)

4 ek. cukor

1 kk. só

köménymag

torma

A céklát anyukám mindig főzni szokta (héjában), de én most inkább a sütőbe tettem, hogy még a fazekat se kelljen elmosogatni...

Jól megmostam a céklákat, és dupla réteg alufóliába csomagoltam őket. Utánanéztem, hogy egy átlagos méretű céklát 200 fokon kb. 1 óráig kell sütni, de nekem most az átlagosnál nagyobbak voltak, vagyis inkább nem helyes kis öklömnyi gömbölyűek, hanem hosszúkásak,mondjuk olyan 30-35 centisek (Anikó - akitől kaptam - azt mondta, úgy néznek ki, mint két döglött patkány - és tényleg :-) - ja, és éppen ezért, bele sem fértek volna egyik fazekamba sem.) Na, ezeket sütöttem jó 2 - 2 és 1/2 óráig.

Hagytam őket a fóliában kihűlni, és tök jól lejött a héjuk kézzel - nem is kellett hozzá semmiféle hámozó-alkalmatosság.

Felszeleteltem a céklákat, és egy tálba rétegeztem - néha ráijesztve pár szem egész köménnyel - de csak az íze miatt, azzal ugyanis nem nagyon szeretünk találkozni benne. Meg egy vékonyka tormát is elrejtettem a rétegek közé (négybe vágva).

A végén ráöntöttem az előre összekevert salátalét (én háromszoros adagot kevertem be, mert annyi tűnt elégnek a "patkányokhoz", de ez nyilván cékla-függő, csak az arányok miatt írtam le az egyszeri mennyiséget. Amúgy én a háromszoros mennyiséget megfejeltem plusz még 1 dl vízzel, mert megkóstoltam, és nekem kicsit sós volt.) Az egészet betettem a hűtőbe, hogy jól összeérjen.

Kész. És finom, tegnap megkóstoltam. Bár a cékla, pont annyira céklaízű, mint Anyukámnál - tehát itt a főzés, vagy a sütés íz szempontjából nem sokat számít. Fogjuk az ecetre :-)
(Élőben amúgy meg sokkal szebb volt, aki látott már céklát valaha, úgyis tudja. Hát aki meg még fényképezni is tud!)

Kókuszos süti

Kiválóan alkalmas vendégek elkápráztatására mindenféle különösebb erőfeszítés nélkül, mert bár nem annak néz ki: nagyon-nagyon egyszerű!

Amúgy meg Andinak írom le, hogy meglegyen, ha legközelebb keresné :-)

A recept eredetileg innen.

Tészta:

4 tojás

13 ek. cukor

1 dl olaj

1 dl tej

13 ek. liszt

1 cs. sütőpor

+ 2 ek. kakaópor és 1ek. tej

Kókuszkrém:

1/2 l tej

5 ek. cukor

3 ek. liszt

1 cs. vaníliás cukor

20 dkg kókuszreszelék

Tetejére (bár én a főzött csokimázat jobban szeretem, most a gyorsaság kedvéért, és a mielőbbi megkötés reményében):

5 dkg étcsoki

1/4 dl olaj

(ez befedi teljesen, de ha valaki fél, hogy nem tudja elosztani, duplázhatja is az adagot)

A tésztához valókat jól összekeverjük, majd kettéosztjuk és az egyik részhez hozzáadjuk a plusz kakaóport és a tejet.

A barna tésztát közepes méretű, sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 15 percig sütjük, amíg a teteje megszilárdul.

Közben elkészítjük a kókuszkrémet: a tejet összefőzzük a cukorral és a liszttel, majd a tűzről lehúzva hozzáadjuk a vaníliát és a kókuszreszeléket.

A kókuszkrémet elkenjük a sütőből kivett - kb. megsült - barna tésztán, majd óvatosan elsimítjuk rajta az addig várakozó sárga tésztát is, és ez az egész mehet vissza a sütőbe kb. 30 percre, ami alatt szép világos színűre sül.

Hagyjuk teljesen kihűlni, a tetejét pedig csokimázzal vonjuk be.

A csokinak nálam nem nagyon volt ideje megkötni, mert mindenképpen le akartam fényképezni, mielőtt elvisszük, de különösebben nem bánkódtam, mert később sem volt ideje megkötni, olyan hamar elfogyott :-)

Szilveszteri sütemény - nálunk: ragasztós süti

A Mama mindig ilyet sütött nekünk, ha osztálykirándulásra mentünk, vagy csak úgy is, mert nagyon szerettük. Azt nem tudom, hogy ez volt az ő receptje is, de mivel egy száz éves Váncza süteményes könyvben találtam, akár ez is lehetett. Azért legközelebb, ha nála járunk, elkérem az ő receptjét is, de addig is leírom ezt, mert nagyon finom lett így is.

Világos tészta:

25 dkg liszt

1/2 cs. sütőpor

12,5 dkg margarin

12,5 dkg cukor

1 tojás

1 cs. vaníliás cukor

Kakaós tészta:

25 dkg liszt

1/2 cs. sütőpor

12,5 dkg margarin

12,5 dkg cukor

1 tojás

3 ek. kakaópor

Hm. A tésztákat összegyúrtam. (Lehet együtt is, és a végén felezni, az egyik feléhez hozzátéve a kakaót, de így én jobban szeretem, mert nem kell majd osztogatni a tésztát.)

Kicsit mondjuk betettem a hűtőbe, hogy könnyebb legyen nyújtani.

Lisztezett gyúrólapon kinyújtottam kb. 2-3 mm vékonyra, és virágokat szúrtam ki a tésztából. Megpróbáltam ugyanannyit a világosból és a kakaósból is, de mivel a világosak közepét kilyukasztottam, a maradék visszagyúrásával több világos lett, de azok is elfogytak :-)

180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt megsültek.

Amikor kihűltek, jó kis házi baracklekvárral összeragasztottam őket.

Gyorsan kész lett. Gyorsan fogyott.

Édes-savanyú - Citromszelet

Amikor Lilla oldalán rábukkantam, első látásra megtetszett, .... és hát nem csalódtam. Általában mindenki szerette, és sokkal egyszerűbb elkészíteni, mint amilyennek elsőre gondoltam. (Leginkább azért, mert nem vagyok nagy barátságban a külön-külön nyújtandó-sütendő tésztalapokkal. De ez a tészta nagyon jó: könnyű nyújtani, nem ragad, nem szakad!)

A recept:


Tészta:


55 dkg liszt
10 dkg porcukor
10 dkg vaj
1 tk. szódabikarbóna
1 tojás
1 citrom reszelt héja
 tej


Krém:


2 csomag vaníliás pudingpor
2 citrom
tej
25 dkg vaj
18 dkg porcukor


Máz:


10 dkg porcukor
citromlé

A lisztet elmorzsoltam a vajjal, hozzáadtam a cukrot, a tojást, a citromhéjat és annyi tejet, hogy jól nyújtható tésztát kapjak (ha-ha-ha...). A tésztát elnegyedeltem (mérleggel, hogy garantáltan pontos legyen), és négy darab, sütőbe való tepsi méretű lapot nyújtottam. A lapokat én sütőpapíron tettem a tepsi hátára, de állítólag az sem kellett volna alá, és akkor sem tapadt volna le. (Próbálja ki, aki elég bátor :-) ).

A lapokat egymás után, előmelegített sütőben 170 fokon kb. 10 perc alatt világosra sütöttem.

A krémhez lereszeltem két citrom héját, kifacsartam a levüket, és a citromléhez annyi tejet öntöttem, hogy 8 dl folyadékom legyen. Elkevertem benne a pudingport, és sűrűre főztem (kicsit összerántja a citrom a tejet, de ez nem baj, mire besűrűsödik, kisimul a krém). Miközben hűl, rendszeresen megkeverem a pudingot, hogy ne bőrösödjön meg. A vajat közben habosra keverem a porcukorral.

A kihűlt pudinghoz apránként hozzákevertem a vajas keveréket (na, itt lehettem volna kicsit türelmesebb  - látszik is a képeken, de sajnos felébredt közben a gyerek...), és összeállítottam vele a lapokat.

A mázhoz a cukrot annyi citromlével keverem el, hogy éppen folyós massza legyen - itt sem értem már rá annyira, úgyhogy jól megcsavartam a citromot - kicsit híg is lett.

A mázat rákentem a legfelső lap tetejére, és száradni hagytam. Kész.

Szép volt. Jó volt.