Grissini bacon-nel és fokhagymával

Többször sütöttem már, de mindig máshonnan kotortam hozzá receptet. Készült már Stahl Judit pizzatésztájából, meg Jamie Oliver kenyértésztájából is. Végül is a lényeg, a hozzávaló az mindenkinél ugyanaz, talán az arányok mások, de erre sem emlékszem... Most éppen Dolce Vita receptje alapján készült, csak rozmaring helyett én kicsit férfiasabbra ízesítettem.

Hozzávalók:

1/2 kg liszt
3 ek. olívaolaj
3 dl langyos víz
7 g szárított élesztő
1 tk. cukor
só
kb. 10 szelet bacon csíkokra vágva

Fokhagymás "cucc":

2 nagyon duci gerezd fokhagyma összenyomva/vágva/reszelve - ki hogyan szereti (normál méretűből több)
egy löttyintésnyi víz
ugyanannyi olívaolaj
só

Alapból a kelt tésztát - mint általában - jól be kell gyúrni (a bacon-nel együtt), dagasztani, majd kelni hagyni kb. egy órán át.

Én még ezt is leegyszerűsítem, mert mindent bedobálok csak a kenyérsütőbe - amit kizárólag dagasztásra és kelesztésre használok - megnyomom a gombot, és egy óra múlva kész is. De! Ilyenkor a bacont kicsit később  adom hozzá, amikor a dagasztásból már csak kb. 5 perc van hátra, mert a gép így is eléggé szétforgácsolja a vékony kis csíkocskákat.

Amíg kelt a tészta, megcsináltam a fokhagymás "izét" (nem tudom mi a neve) - amit a strandon a lángosra is kennek. 

A megkelt tésztából kis darabokat csipkedtem, amikből lisztezett gyúrólapon kb. 20 cm hosszú, max. 1 cm átmérőjű kis kígyókat sodortam. (Sülés közben dagad egy kicsit!)

240 fokra előmelegített sütőben 10-11 percig sütöttem őket, ahogy Dolce Vita is javasolta, mert így bár kissé világosak maradtak, de puhák! (Én mondjuk ropogósan szeretem, de nem magamnak készült.)

A sütőből kivéve - még melegen - megkentem mindegyiket a fokhagymás cuccal. 

Illat és külső alapján biztos finomak voltak - én most nem kóstoltam.

(A legutóbbi képek telefonnal készültek, szóval ha valaki csak azért jár a blogra, hogy a képeken szörnyülködjön - ha lenne ilyen elvetemült - , akkor az most kicsit fogja vissza magát! :-)

Albert kekszes süti

Gyakrabban is készülne itthon, ha nem úgy kezdődne a "sütés" minden alkalommal, hogy fél napig keresem a papírcetlit, amire felírtam a receptet... Most viszonylag hamar meglett, de még mindig tovább tartott a keresés, mint a süti elkészítése. Na, de majd legközelebb!

Szóval:

1 csomag Albert keksz (a hosszabbik)

3 dl tej

3-4 ek. cukor

1 csomag csoki ízű puding

1 ek. kakaó

12,5 dkg margarin

A pudingport a cukorral, kakaóval és a tejjel csomómentesre keverjük, majd kis lángon, kevergetve sűrűre főzzük. A tűzről levéve elkeverjük benne a margarint. Kicsit hűlni hagyjuk,de csak azért, hogy ne égesse meg a kezünket, ugyanis a kekszek összeragasztásánál nem kicsit leszünk maszatosak (legalábbis én).

A következő igen bonyolult feladat az összeállítás: 1 keksz, 1 keksznyi vastagságban krém, 1 keksz.... A végére spórolok egy kevés krémet, bekenem vele a kész rudat, végül kókuszreszelékben meghempergetem.

Célszerű alufólián végezni az egész műveletet, mert azután a legkönnyebb eltakarítani. A fóliáról áthempergetem egy folpack-ra, és abba belecsavarom a tekercset, ami mehet a hűtőbe minimum egy éjszakára. Csak győzzétek kivárni!
Hoppá! Első körben kihagytam a lényeget! Miután kellőképpen kihűlt, éles késsel ferdén szeleteljük, attól lesz szép csíkos.

Én személy szerint imádom, és (legalább) a felét meg tudnám enni egy ültő helyemben!

Cékla "saláta"

Most csináltam először, de biztos nem utoljára, mert egyáltalán nem nagy ördöngősség! Gyorsan le is írom, hogy el ne felejtsem.

Kell hozzá:

cékla

Ecetes salátalé:

3 dl víz

2,5 ek. ecet (15%-os)

4 ek. cukor

1 kk. só

köménymag

torma

A céklát anyukám mindig főzni szokta (héjában), de én most inkább a sütőbe tettem, hogy még a fazekat se kelljen elmosogatni...

Jól megmostam a céklákat, és dupla réteg alufóliába csomagoltam őket. Utánanéztem, hogy egy átlagos méretű céklát 200 fokon kb. 1 óráig kell sütni, de nekem most az átlagosnál nagyobbak voltak, vagyis inkább nem helyes kis öklömnyi gömbölyűek, hanem hosszúkásak,mondjuk olyan 30-35 centisek (Anikó - akitől kaptam - azt mondta, úgy néznek ki, mint két döglött patkány - és tényleg :-) - ja, és éppen ezért, bele sem fértek volna egyik fazekamba sem.) Na, ezeket sütöttem jó 2 - 2 és 1/2 óráig.

Hagytam őket a fóliában kihűlni, és tök jól lejött a héjuk kézzel - nem is kellett hozzá semmiféle hámozó-alkalmatosság.

Felszeleteltem a céklákat, és egy tálba rétegeztem - néha ráijesztve pár szem egész köménnyel - de csak az íze miatt, azzal ugyanis nem nagyon szeretünk találkozni benne. Meg egy vékonyka tormát is elrejtettem a rétegek közé (négybe vágva).

A végén ráöntöttem az előre összekevert salátalét (én háromszoros adagot kevertem be, mert annyi tűnt elégnek a "patkányokhoz", de ez nyilván cékla-függő, csak az arányok miatt írtam le az egyszeri mennyiséget. Amúgy én a háromszoros mennyiséget megfejeltem plusz még 1 dl vízzel, mert megkóstoltam, és nekem kicsit sós volt.) Az egészet betettem a hűtőbe, hogy jól összeérjen.

Kész. És finom, tegnap megkóstoltam. Bár a cékla, pont annyira céklaízű, mint Anyukámnál - tehát itt a főzés, vagy a sütés íz szempontjából nem sokat számít. Fogjuk az ecetre :-)
(Élőben amúgy meg sokkal szebb volt, aki látott már céklát valaha, úgyis tudja. Hát aki meg még fényképezni is tud!)

Kókuszos süti

Kiválóan alkalmas vendégek elkápráztatására mindenféle különösebb erőfeszítés nélkül, mert bár nem annak néz ki: nagyon-nagyon egyszerű!

Amúgy meg Andinak írom le, hogy meglegyen, ha legközelebb keresné :-)

A recept eredetileg innen.

Tészta:

4 tojás

13 ek. cukor

1 dl olaj

1 dl tej

13 ek. liszt

1 cs. sütőpor

+ 2 ek. kakaópor és 1ek. tej

Kókuszkrém:

1/2 l tej

5 ek. cukor

3 ek. liszt

1 cs. vaníliás cukor

20 dkg kókuszreszelék

Tetejére (bár én a főzött csokimázat jobban szeretem, most a gyorsaság kedvéért, és a mielőbbi megkötés reményében):

5 dkg étcsoki

1/4 dl olaj

(ez befedi teljesen, de ha valaki fél, hogy nem tudja elosztani, duplázhatja is az adagot)

A tésztához valókat jól összekeverjük, majd kettéosztjuk és az egyik részhez hozzáadjuk a plusz kakaóport és a tejet.

A barna tésztát közepes méretű, sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 15 percig sütjük, amíg a teteje megszilárdul.

Közben elkészítjük a kókuszkrémet: a tejet összefőzzük a cukorral és a liszttel, majd a tűzről lehúzva hozzáadjuk a vaníliát és a kókuszreszeléket.

A kókuszkrémet elkenjük a sütőből kivett - kb. megsült - barna tésztán, majd óvatosan elsimítjuk rajta az addig várakozó sárga tésztát is, és ez az egész mehet vissza a sütőbe kb. 30 percre, ami alatt szép világos színűre sül.

Hagyjuk teljesen kihűlni, a tetejét pedig csokimázzal vonjuk be.

A csokinak nálam nem nagyon volt ideje megkötni, mert mindenképpen le akartam fényképezni, mielőtt elvisszük, de különösebben nem bánkódtam, mert később sem volt ideje megkötni, olyan hamar elfogyott :-)

Szilveszteri sütemény - nálunk: ragasztós süti

A Mama mindig ilyet sütött nekünk, ha osztálykirándulásra mentünk, vagy csak úgy is, mert nagyon szerettük. Azt nem tudom, hogy ez volt az ő receptje is, de mivel egy száz éves Váncza süteményes könyvben találtam, akár ez is lehetett. Azért legközelebb, ha nála járunk, elkérem az ő receptjét is, de addig is leírom ezt, mert nagyon finom lett így is.

Világos tészta:

25 dkg liszt

1/2 cs. sütőpor

12,5 dkg margarin

12,5 dkg cukor

1 tojás

1 cs. vaníliás cukor

Kakaós tészta:

25 dkg liszt

1/2 cs. sütőpor

12,5 dkg margarin

12,5 dkg cukor

1 tojás

3 ek. kakaópor

Hm. A tésztákat összegyúrtam. (Lehet együtt is, és a végén felezni, az egyik feléhez hozzátéve a kakaót, de így én jobban szeretem, mert nem kell majd osztogatni a tésztát.)

Kicsit mondjuk betettem a hűtőbe, hogy könnyebb legyen nyújtani.

Lisztezett gyúrólapon kinyújtottam kb. 2-3 mm vékonyra, és virágokat szúrtam ki a tésztából. Megpróbáltam ugyanannyit a világosból és a kakaósból is, de mivel a világosak közepét kilyukasztottam, a maradék visszagyúrásával több világos lett, de azok is elfogytak :-)

180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt megsültek.

Amikor kihűltek, jó kis házi baracklekvárral összeragasztottam őket.

Gyorsan kész lett. Gyorsan fogyott.

Édes-savanyú - Citromszelet

Amikor Lilla oldalán rábukkantam, első látásra megtetszett, .... és hát nem csalódtam. Általában mindenki szerette, és sokkal egyszerűbb elkészíteni, mint amilyennek elsőre gondoltam. (Leginkább azért, mert nem vagyok nagy barátságban a külön-külön nyújtandó-sütendő tésztalapokkal. De ez a tészta nagyon jó: könnyű nyújtani, nem ragad, nem szakad!)

A recept:


Tészta:


55 dkg liszt
10 dkg porcukor
10 dkg vaj
1 tk. szódabikarbóna
1 tojás
1 citrom reszelt héja
 tej


Krém:


2 csomag vaníliás pudingpor
2 citrom
tej
25 dkg vaj
18 dkg porcukor


Máz:


10 dkg porcukor
citromlé

A lisztet elmorzsoltam a vajjal, hozzáadtam a cukrot, a tojást, a citromhéjat és annyi tejet, hogy jól nyújtható tésztát kapjak (ha-ha-ha...). A tésztát elnegyedeltem (mérleggel, hogy garantáltan pontos legyen), és négy darab, sütőbe való tepsi méretű lapot nyújtottam. A lapokat én sütőpapíron tettem a tepsi hátára, de állítólag az sem kellett volna alá, és akkor sem tapadt volna le. (Próbálja ki, aki elég bátor :-) ).

A lapokat egymás után, előmelegített sütőben 170 fokon kb. 10 perc alatt világosra sütöttem.

A krémhez lereszeltem két citrom héját, kifacsartam a levüket, és a citromléhez annyi tejet öntöttem, hogy 8 dl folyadékom legyen. Elkevertem benne a pudingport, és sűrűre főztem (kicsit összerántja a citrom a tejet, de ez nem baj, mire besűrűsödik, kisimul a krém). Miközben hűl, rendszeresen megkeverem a pudingot, hogy ne bőrösödjön meg. A vajat közben habosra keverem a porcukorral.

A kihűlt pudinghoz apránként hozzákevertem a vajas keveréket (na, itt lehettem volna kicsit türelmesebb  - látszik is a képeken, de sajnos felébredt közben a gyerek...), és összeállítottam vele a lapokat.

A mázhoz a cukrot annyi citromlével keverem el, hogy éppen folyós massza legyen - itt sem értem már rá annyira, úgyhogy jól megcsavartam a citromot - kicsit híg is lett.

A mázat rákentem a legfelső lap tetejére, és száradni hagytam. Kész.

Szép volt. Jó volt.

Óvodás-nyugtató mákos süti

Ha más hatása nincs is rá, legalább az evés idejére megpihen :-)

A recept Fericsi bögrés-mákos sütije - egy nlc-s fórumról:

25 dkg margarin

2 bögre cukor

4 tojás

2 bögre mák

2 bögre liszt

1 kis dobozos tejföl

1 cs. vaníliás cukor

3/4 cs. sütőpor

meggy

A margarint a cukorral és a tojásokkal krémesre keverjük, majd hozzáadjuk a tejfölt is. Belekeverjük az összes többi hozzávalót, és kész is.

Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, és rászórtam némi (túl kevés, így utólag) meggyet.

Előmelegített sütőben 175-180 fokon tűpróbáig sült (kb. 40 perc).

Készült már meggy helyett sárgabarackkal is - érdemes kipróbálni, mert az is nagyon finom (sőt nekem még finomabb is)!

Bocs fiúk...

Azok a pasik, "akiket elengednek horgászni" már megint nem voltak otthon hétvégén :-) És most olyan jó dolguk volt, hogy még a büféig sem kellett elsétálniuk, mert helybe ment a kaja. Kivéve ezt.

A kétszemélyes családi kupaktanács kb. 5 másodpercen belül vita nélkül, két igen szavazattal megszavazta, hogy ez  maradjon inkább itthon. Régen volt már ilyen nagy az egyetértés!

Ezt most nem receptből készítettem, hanem csak úgy gondolom-formán. De szerencsére leírtam a végén a miből-mennyit, mert annyira finom lett, hogy ezek után már csak így fogom csinálni! A múltkori kókuszgolyónál ez kb. tízszer finomabb (az meg mondjuk szebb volt, de ez is kókuszba fog forogni legközelebb - és persze a meggy sem marad el)!

Gesztenyés-rumos-kókuszos golyó

30 dkg omlós kakaós keksz - ledarálva

25 dkg gesztenyepüré/massza

10 dkg margain

2 dkg kókuszreszelék (igen, 2, és nem 20!)

1/2 dl rum

csokidara vagy kókuszreszelék

Az elkészítés nem szorul magyarázatra. Annyi, hogy kicsit betettem a hűtőbe, hogy könnyebb legyen formázni.

Ja, és mielőtt még valaki nagyon arra számítana: nem érezni benne a gesztenyepürét!

Ízre és állagra is tökéletes! 

Túl sok banán + túl sok csoki = csokis-banános süti

A beteg- illetve gyereklátogatóba vitt "jutalomfalatok" toplistáján tuti benne van az első ötben a banán és a csoki. Csokiból éppen ezért (illetve ezen kívül is...) mindig sokkal több van itthon, mint amennyit meg tudnánk enni... Most ugyanez lett a helyzet a banánnal is.

Ha tél lenne, csokifondüt csinálnék, de nincs, úgyhogy banános-csokis süti lett belőle.

Az alap recept állítólag a TV paprika valamelyik műsorából származik, de én Mirelle blogján bukkantam rá.

Banános-csokis süti:

30 dkg rétesliszt

1 cs. sütőpor

4 egész tojás

25 dkg barnacukor

25 dkg margarin

4 db érett banán

csoki (kockákra vágva / darabokra törve)

A banánt összenyomkodtam, összekevertem a többi hozzávalóval, és a végén beleszórtam a kockákra vágott csokit is. 200 fokon kb. fél óra alatt megsült.

Nagyon gyorsan elkészült, és tényleg napokig friss.

Energialekötő kókuszgolyó

Máskor örülök neki, ha le tudok ülni nyugiban fél órára délután, amíg az egyéves alszik, de tegnap még ezt a kis időt is a konyhában töltöttem inkább. Volt itthon némi meggy - a múltkori muffinból maradt meg a fél doboz -  meg találtam egy fél zacskó darált háztartási kekszet is. Ez lett belőle.

Vaj nélkül készült, mert nem akartam, hogy nagyon tömény legyen.

Volt benne:

30 dkg darált keksz
8 dkg porcukor
1/4 dl meggylé (ami a fagyasztott meggyből kiolvadt)
1/4 dl sütőrum
1 dl kávé
3-4 ek. lekvár
3 púpos ek. kakaópor

meggy
kókuszreszelék

Mindent össze. A közepükbe meggy. Kókuszba bele. Ennyi.
Legközelebb kicsi több cukrot teszek bele, és kicsit több rumot. Vagy kávét. Nekem olyan semmilyen ízű volt kicsit. De lehet, hogy legközelebb anyukám keksztekercsének a receptjéből csinálom, mert úgyis mindig ahhoz viszonyítom, és akkor legalább tuti szeretni fogom én is!

Mondjuk azért így is elkopik!

Klára szelet - gyorsan, finomat

Ez a süti az elsők között volt, amit egyedül elkészítettem - még valamikor az előző évezredben :-)

Túrós Lukács Lányok, asszonyok szakácskönyve című remekművéből származik a recept, és annyira egyszerű, hogy tízen-x évesen is simán meg tudtam sütni. Most meg már pillanatok alatt összedobom - és nem mellesleg még finom is!

Ma éppen ezt vittük a szalonnasütésre, és mindennel együtt kb. 1 óra alatt elkészült.

Szóval nyugodt szívvel ajánlom, még az is nekiállhat, aki nem valami gyakorlott sütögető!

Tehát, a Klára szelet:

20 dkg liszt

8 dkg porcukor

14 dkg margarin (most vajjal készült)

1 tojás

1/2 tk. fahéj

reszelt citromhéj

pár csepp citromlé

csipetnyi só

lekvár (most meggy)

Először is a sütőt előmelegítjük 180 fokra.

A liszttől a sóig mindent összegyúrunk egy tésztagombóccá. (Nekem most kellett még szórnom hozzá kevés lisztet, mert túl lágy volt a tészta - lehet, hogy a vaj miatt, de függ a liszt minőségétől is. Egy kicsit be is lehet tenni a hűtőbe a tésztát, hogy könnyebben lehessen vele dolgozni.)

A tészta 2/3 részét kinyújtjuk, és egy közepes, sütőpapírral bélelt tepsibe ügyeskedjük. Mindenkit megnyugtatok: ennél a tésztánál nekem sem sikerült ezt még normálisan megcsinálnom, mert viszonylag lágy, úgyhogy - hogy legközelebb én se piszkoljam össze a gyúrólapot - elég, ha kicsit kilapogatjuk, aztán a tepsiben szétnyomkodjuk, hogy kitöltse. Mondjuk biztos nem túl szakszerű, de ezt a bénázást nem kell tudnia annak, aki csak eszi a sütit!

A tepsibe tett tésztát jól megkenjük lekvárral - én a két legutóbbi alkalommal is meggyel csináltam, mert jó savanykás, és ebbe a sütibe nagyon passzol! Régebben sokszor készült ribizlivel is, ha jól emlékszem - bár ki tudja megmondani, éppen mi van a címke nélküli házi lekvárosüvegekben :-)

A maradék tésztából sodort csíkokkal berácsozzuk a süti tetejét. Cukros vízzel lekenjük a tésztarácsot. (Én ennek során inkább csak jól összemaszatoltam a lekvárral...)

Mehet be a sütőbe, onnan meg 25-30 perc múlva ki. 

Hagyjuk kicsit hűlni, porcukor a tetejére, kész. 

Kicsit könnyebb szeletelni, amíg langyos, mert teljesen kihűlve törhet.

Csak azért is: paradicsomos káposzta - új káposztából

Már tegnap ezt terveztem ebédre, de a Mama küldött nekem fincsi káposztás tésztát, így a család megmenekült! Ma egyedül voltam itthon, de volt időm és kedvem is - na meg a húst már tegnap kivettem a fagyasztóból - így megfőztem a tervezett paradicsomos káposztát. Mondjuk ma csak egyedül ettem belőle, de holnap is ez lesz az ebéd - szalonnasütésre vagyunk hivatalosak délután, ezért nem akartam volna amúgy sem túl nagy főzést/kajálást délben.

A fél család (1 fő - csak a 2 éven felülieket számolva) meg úgyis bűnözött ma a KFC-ben a finom kis főzelék helyett, szóval holnap ő is megérdemli!

Különben meg nagyon finom lett:

2 ek. olaj

1 fej hagyma apróra vágva

1 közepes fej fehér káposzta (most új káposztából főztem, ezért zöldes kicsit a színe - és én egy nagyobb fej 3/4 részéből - mondjuk a méret így is, úgy is relatív... - de a régi káposztából elég a 1/2 fej is 2 főre, mert az nem annyira vizes, mint az új, és kevésbé esik össze)

só

Rántás:

3-4 ek. olaj

2 púpos ek. liszt

2tk. pirospaprika

500 g paradicsompüré (vagy 1/2 l paradicsomlé - kinek mi a szimpatikusabb)

cukor

Az olajon üvegesre pároltam az apróra vágott hagymát. Rádobtam a csíkokra vágott káposztát, megsóztam, majd ráöntöttem annyi vizet, hogy kb. 1/3 részéig érjen. Fedő alatt puhára pároltam. (Azért nem kell teljesen szétfőzni! 25-30 perc elég szokott lenni, de az új káposztának még annyi sem kell, mert sokkal zsengébb!)

Amíg főtt a káposzta, elkészítettem a rántást: a felhevített olajra rászórtam a lisztet és zsemleszínűre pirítottam. Megszórtam pirospaprikával végül felöntöttem a paradicsompürével (én most a Happy Frucht dobozosat használtam). Egy-két percig forraltam, majd hozzáöntöttem a káposztához. Kicsit forraltam együtt is, és cukorral ízesítettem a végén.

Sós, borsos, fokhagymás tarja-szeleteket sütöttem hozzá.

Olyan finom lett, hogy szó sincs róla, hogy büntetni szeretnék vele!

Tárkonyos raguleves - a top tízes

Mindenki szereti. Bármikor lehet. (Nálunk legalábbis.)

Most úgy főztem, hogy nem nyitottam ki se könyvet, se újságot, nem kerestem rá receptre a neten, csak simán csináltam - úgy, ahogy gondoltam, ráadásul kissé sietősen, mert fodrászhoz vittük az egyévest délelőtt...

És állítólag most lett a legfinomabb. Szerintem is :-) Mondjuk most vadból készült - hála Apukámnak - és ez biztos nagyban hozzájárult.

A "recept" (mennyiségek csak úgy gondolom-formán, mert nem nagyon méricskéltem):

3-4 ek. olaj

1 fej vöröshagyma apróra vágva

1-2 gerezd fokhagyma összezúzva

2-3 ek. pirospaprika

kb. 1/2 kg vadhús (nálam őz volt)

só, bors

1-2 babérlevél

1/2 karalábé

1/2 zeller

néhány szál zellerzöld

pár szál fehérrépa (2-3)

valamivel több sárgarépa (4-5)

2-3 szem krumpli

egy maréknyi zöldborsó

2 ek. szárított tárkony

1 dl tejszín

1 dl tejföl

1-2 ek. liszt

1/2 citrom

Az olajon üvegesre pároltam a hagymát, majd hozzáadtam a fokhagymát is. Kevertem rajta keveset, majd rászórtam a pirospaprikát. Hozzátettem a kockákra vágott húst, sóztam, borsoztam, rálöttyintettem egy nagyon kevés vizet, és fedő alatt hagytam főni 15-20 percig.

Felforraltam jó 1,5-2 l vizet, és ráöntöttem a húsra. Beledobtam a babérleveleket, rászórtam a tárkonyt és tettem hozzá még egy kis sót. Mikor a hús már félig megpuhult (hahaha...ilyen hülyeséget! honnan tudjam, mikor van az?!), vagyis amikor már főtt mondjuk kb. 3/4 órája, beledobáltam a zöldségeket (sárgarépa karikákra, krumpli kockákra - ezek úgyis maradnak ; zeller, karalábé, fehérrépa: amilyen nagy darabban még simán kihalászhatók, miután kész a leves, mert szégyen, de ezeket mi nem esszük meg :-). A zellerzöldet is most dobtam bele (3 szálból szépen kötöttem egy csomót, és úgy). A borsó még maradt a helyén!

Na és akkor most az egészet takarékra vettem, hogy csak éppen gyöngyözve forrjon - és elhúztunk fodrászhoz (remélem Anyukám nem olvassa, de én simán otthon hagytam.)

Kb. 1 óra múlva értünk haza, akkor beleszórtam a borsót, a fél citromból leszeltem 3 karikát, és azokat is (meg kóstolás után sót, borsot, tárkonyt ha kell) - a maradék darabka citrom levét meg jól belecsavartam. Kicsit hagytam még főni így is - addig megsütöttem a palacsintát.

Végül a tejszínt, tejfölt, lisztet összekevertem - kicsit lazítottam, és átmelegítettem a levesből átügyeskedett pár merőkanál lével - és ezzel a cuccal kicsit besűrítettem a levest (mondjuk ez sikerülhetett volna kicsit jobban is - majd legközelebb). Kész. (Volt már olyan is, hogy főztem bele tésztát is.)

Mielőtt tálalnám, mindig megpróbálom belőle én kihalászni a nem kívánatos részeket (zellerzöld, babérlevél, fehérrépa stb.), mert a merőkanállal ügyeskedés, és további kipiszkálódási manőverek miatt legalább egy inget és egy terítőt soron kívül tuti mosnom kéne...

Csokis-meggyes muffin, avagy a férfilélek roppant egyszerű

Ötből ötnek (na jó, négy és félnek. Egy fél mindig rizskoch-ot kér...) ez a sütikívánsága.

Én meg nem szeretem többször elkészíteni ugyanazt a receptet... Mindig dünnyögés van emiatt, de hiába volt valami nagyon finom, én nem feltétlenül ezért sütök/főzök, hanem magáért a sütés/főzés öröméért. Ha valamit már megcsináltam, nincs benne kihívás. Mondjuk egy muffin receptben amúgy sincs sok...

(A másik alapvetés, hogy általában az van, amit én szeretnék enni/sütni/főzni - kívánságra nem szeretek annyira (a rizskoch-os kívánság kivétel :-) koyhatündérkedni.) 

Van egy tuti bevált csokis muffin recept, amit én is úgy kaptam egyszer régen - na, ez az üdítő kivétel, amit már tényleg számtalanszor megsütöttem, mert gyors, nagyon finom, és mindig sikert arat. Majd egyszer leírom azt is, de ez most egy másik lesz :-)

Persze ez is isteni finom, de hát a csoki-megy kombóval, mint olyannal, ugye nem lehet melléfogni.

A recept amúgy egy Príma Konyha extrából (A legjobb muffinok) származik - mondjuk átlapozáskor nekem fel sem tűnt... Azért sütöttem ilyet, mert egy kolléganőm készítette egyszer, és nagyon-nagyon ízlett.

Az igen bonyolult recept:

2 tojás

12 dkg kristálycukor

12,5 dkg vaj

2,2 dl natúr joghurt vagy kefir (soha, semmilyen körülmények között nem mértem még ki joghurtot, vagy kefirt, vagy tejfölt - nekem ilyenkor minden receptnél egy doboz beleborul, és kész)

25 dkg finomliszt

1 cs. sütőpor

1/2 kk. szódabikarbóna

3 ek. keserű kakaópor (Holland)

4 ek. csokis tortadara

25 dkg meggy (nálam fagyasztott - a befőtt kizárt: cukros lében úszó, seízű, lehetetlen állágú izék...)

A tojásokat a cukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk a puha vajat és a joghurtot. A száraz hozzávalókat (liszttől a kakaóig) külön el kéne vegyíteni, és úgy adni a tojásos cucchoz, de én ezt sem csináltam még így sosem - fölöslegesen összepiszkolnék csak még egy tálat. Szóval én csak simán hozzákeverek mindent. Végül mehet bele a tortadara és a meggy is (amit kevés lisztben megforgattam, hogy ne süllyedjen le a tésztában).

A muffintepsibe mindig papírt teszek, mert rohadtul melós kikenni - hát még mosogatni... A masszát a mélyedések 3/4 részéig beletöltöm (nekem 13 db lett, szóval egy árva nem a muffintepsiben sült). 

Előmelegített sütőben 180 fokon kb. 20 perc alatt sültek meg (tűpróbázni viszont szinte mindig szoktam).

Csokimáz:

5 dkg vaj

2 ek. keserű kakaópor

10 dkg kristálycukor

2 ek. víz

4-5 perc alatt együtt mindent összefőzök. Pont.

Tésztára máz, mázra meggy (az első képről lemaradt). Kész.

Haló! A második alapvetés miatt ezeket először karácsonyi papírban akartam sütni - finom utalásként, hogy érezzék, ma ünnep volt... de egy májusi bejegyzésben fenyőágas, rénszarvasos dekor elég hülyén vette volna ki magát...

Csak erős idegzetűeknek: sóska mártás (főzelék - vagy ahogy tetszik)

Tök kevesen szeretik, pedig olyan finoooom!!! Nem is értem...

Az én ízlésem annyira perverz, hogy ha éppen úgy adódik valahol, hogy gyorskaját ebédelünk/uzsonnázunk/vacsorázunk... és a 'junkfood bermuda-háromszögben' kapható, akkor 10-ből 8-szor tuti sóskát választok magamnak (a maradék 2 alkalommal thai, vagy  kínai kaját).

Szerencsére az egyéves is simán megeszi, úgyhogy itthon már nem csak magamnak főzöm, ha éppen megkívánom. Mondjuk nem friss levélből készítem, így hát nem egy nagy munka...

Hátha van még valaki, aki szereti:

1 zacsi fagyasztott sóska püré (450 g)
2 ek olaj kb.
csipetnyi só
2 dl tejföl
kb. 1 ek. liszt
cukor ízlés szerint

Az olajat felteszem melegedni, majd hozzáadom a sóskapürét és a csipetnyi sót. Nagyon nem kell főzni, de azért felforrósítom és pár percig állok fölötte sűrűn kevergetve, mert nagyon tud köpködni.

Közben a másik két kezemmel :-) simára keverem a tejfölt a liszttel - ezzel fogom behabarni.

A forró sóskából pár kanállal hozzákeverek a tejfölhöz, hogy ne jéghidegen kerüljön majd bele habaráskor (ez a hőkiegyenlítés állítólag azért jó, mert így nem lesznek a kész mártásban kis fehér tejfölpöttyöcskék, hanem az egész szép homogén lesz - és tényleg! - ja, és ez a trükk a gyümölcslevesnél is mindenkinek jusson eszébe!).

Szóval behabarom a sóskát a tejföllel, végül cukorral ízesítem. Ez több evőkanálnyi cukrot jelent, mert a sóska elég fanyar, de ízlés kérdése, úgyhogy kóstolni kell!

Én főtt krumplival és főtt tojással szeretem.

És igen. Én még a sóskát is lefényképeztem.

Lemon bar

Vagyis amerikai citromkrémes szelet. A receptet chili & vanília oldalán találtam, és változtatás nélkül sütöttem meg.

Lehet legközelebb egy kicsit tovább sütöm, és a krémbe egy hangyányival kevesebb cukrot teszek, de így is elfogyott - sőt nagyon finom volt!

Lemon bar:

25 dkg liszt
25 dkg jéghideg vaj
10 dkg porcukor
1/2 citrom reszelt héja
csipetnyi só

4 tojás
2 citrom leve
1 citrom reszelt héja
30 dkg cukor
1 tk. sütőpor
5 dkg liszt
csipetnyi só
(opcionális: löttyintésnyi Limoncello - én egy lime levét csavartam hozzá)

A sütőt előmelegítjük 170 fokra.

A tészta hozzávalóit (liszttől az első csipet sóig) én nem a leírtak alapján dolgoztam össze, hanem lusta disznó módjára mindent beledobáltam a késes aprítóba, és abban pörgettem át párszor, amíg finom morzsa állagú lett - vagyis amilyennek lennie kellett.

Ezt a morzsát egy sütőpapírral kibélelt 20*30 centis tepsibe szórjuk, majd jól belenyomkodjuk, hogy egy egyenletes tésztaréteget kapjunk. Betesszük a sütőbe, és 20-25 perc alatt világosra sütjük.

A krém részhez a tojásokat fehéredésig keverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót, és csomómentesre dolgozzuk.

A világosra sült tésztát a krémhez való tojásokból elcsalt kevés tojásfehérjével lekenjük - hogy ne ázzon el a tészta - és ráöntjük a krémet, majd visszatoljuk az egészet a sütőbe, és további 20 percig süjük - amíg a teteje is megszilárdul.

Szeletelés előtt meg kell várni, hogy teljesen kihűljön!

Hűtőben állítólag eláll néhány napig, és le is fagyasztható, de nálunk ezekre nem volt szükség.

A kép nem feltétlenül a legjobb, de nem fényképezőgéppel készült.

Semmiből valami

Mostanában mindig sikerül túl hosszú lére eresztenem a csirkepörköltet, és megmarad egy csomó fincsi szaft, amit nincs szívem kiborítani. Legutóbb félretettem a maradékot (le is fagyasztható, volt már így is...), és egy pár dolgot hozzátéve lett belőle egy nagyon finom ebéd, mondjuk legyen a neve: nem hortobágyi húsos palacsinta.

Kellett hozzá (mondjuk a mennyiség csak kb.):

1 kisebb fej hagyma

2-3 ek. olaj

25-30 dkg darált hús

só, bors

őrölt kömény

pirospaprika

a maradék pörköltszaft

1 dl + 1 ek. tejföl

1 ek. liszt

4 db sós palacsinta

Az apróra vágott hagymát az olajon üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a darált húst. Sóztam, borsoztam, pirospaprikát és egy kevés őrölt köményt szórtam rá, majd jól átpirítottam. Mikor a hús a zsírjára sült, ráöntöttem a maradék pörköltszaft egy részét (csak, hogy ne legyen száraz) és kicsit hagytam összefőni. Végül 1 ek.tejföllel lazítottam rajta még kicsit.

Ezt a tölteléket a cukor nélküli (vagyis sós) palacsintákba töltöttem, amiket szépen összehajtogattam, és elrendeztem egy tűzálló tálban.

A többi pörköltszaftot felfőztem és a tejföllel kikevert liszttel kissé besűrítettem. Ezt ráöntöttem a palacsintákra és ez egészet betettem a 180 fokra előmelegített sütőbe kb. 15 percre, hogy jól átmelegedjen.

Nagyon könnyű volt elkészíteni, és ebből aztán már tényleg nem maradt semmi :-)

Yorkshire pudding

Répalány sült szűzpecsenyéjéhez készült köretként, de más szószos/mártásos húshoz is szóba jöhet a későbbiekben, mert nagyon finom, és végre valami más, nem csak a krumpli, meg a rizs...

Nigella receptje szerint készült, csak nem tepsiben, hanem kis felfújt-formákban.

Yorkshire pudding:

4 db tojás
3 dl hideg tej
25 dkg liszt
1/2 tk só
olaj

Mindenek előtt a sütőt kell előmelegíteni jó forróra, mondjuk kb. 220 fokra :-) 

A tojásokat jól összekeverjük a tejjel, sóval, és állni hagyjuk a keveréket 15 percig.

A sütőformákba kb. 1-1 teáskanálnyi olajat löttyintünk, és betesszük őket a sütőbe.

A pihentetés után a tejes tojáshoz szitáljuk a lisztet, és jó alaposan összekeverjük.

Kivesszük a sütőből a formákat. Vigyázat mert nagyon forró! Elosztjuk benne a masszát (max. a formák 2/3 részéig, mert megnőnek nagyon!), és visszatoljuk a sütőbe.

Kb. 15-20 perc alatt elkészül.

Na jó... csak rögtön a sütőből kivéve nézett így ki! Kicsit megzuhan / behorpad pár perc múlva, de ez az ízén mit sem változtat.

Nigella amúgy desszertként tálalta mézzel és tejszínnel leöntve - biztos úgy is nagyon finom!

"Sertésszűz egyben, amikor Répalányék Yorkshire puddinggal fogyasztják"

...és most már mi  is.

Nagyon könnyű, nagyon finom. Nagyon, nagyon...

A receptet ezer évvel ezelőttről egy nlc-s fórumról mentettem, ahol is Répalány tette közzé a fenti címmel sok más jóság mellett. Annyira frappáns a leírás, hogy ennél jobban magam sem fogalmazhattam volna, így a szöveget szó szerint copyzom ide.

Tehát:

Két darab (30-35 dkg) szűzet beborsoztam (adj nekik rendesen:-)), majd sötét szójaszószban pácolgattam (akár reggeltől sütésig, de már egy óra is használ neki).

Ebéd előtt úgy 40 perccel átpakoltam egy jénaiba (páclé marad, de nem kidobni!), ment rá némi tengeri só, őrölt kömény, kevéske pirospaprika, majd olvasztott vajjal végiglocsoltam. Sütőben 190 fokon, kb. 30 perc alatt megsült (közben is mehet rá 1 kanálnyi olívaolaj).

Most jön a lényeg!!! Kiveszed a sütőből, a levét egy vastag fenekű lábaskába öntöd. A húst hagyod punnyadozni, rá sem nézel:-) Annál többet foglalkozol a mártással. . .

Tehát, a pecsenyelét felteszed közepes lángon forrni, hozzáöntöd a maradék páclevet (ha kevesled, még mehet bele plusz szójaszósz), felöntöd kb. 1-1,5 dl húslevessel (én, ha nem éppen húsleves rotyogott előtte délelőtt a tűzön: forró víz és bele fél leveskocka), teszel bele kb. 2 pöttynyi balzsamecetet, majd amikor kezd bugyogni, sűrítőport szórsz a tetejére és kevergeted folyamatosan. Kész!!! (Nekem közben már sült a Yorkshire puddingom, szóval az időzítés tökéletes volt!!!)

A lényeg, hogy tányéron van a hús, szépen, szeletben, mellette a pudding, némi párolt (vajon!) répa és egyebek, amit szerettek és az egészre mehet a mártás. . .

Mennyei az íze a puddinggal, hússal, jajj, igazi kulináris boldogság :-)

És tényleg az! Bár most éppen nem sötét szójaszósszal készült...

A Yorkshire puddingokat Nigella Lawson receptjéből sütöttem, a következő rövid posztban ott lesz a recept.

Szülinapra sok szeretettel: Chilis, fokhagymás garnéla

Még januárban készült meglepetésként. És azóta már csak úgy is, bár szintén nagy szeretettel...

Nem egy bonyolult recept, de azért előttem volt Gordon Ramsay Világkonyha c. könyve.

Fokhagymás garnéla

600 g nagyméretű, nyers garnélarák
4 ek. olívaolaj
5-6 gerezd fokhagyma
2 szárított chili finomra aprítva (nálam 2 tk. Erős Pista)
tengeri só
fekete bors
petrezselyem
citrom

A garnélák (én sajnos csak előfőzöttet tudtam venni) fejét, páncélját leválasztottam. (Ehhez kellett azért a lélekjelenlét - még nálam is, aki imádja a herkentyűket: mindenhol apró kis fekete szemek, leszakadt lábak, és  a bőrre rátapadó bajszocskák... pfffijjj... )

Az olívaolajat széles nagy serpenyőben felforrósítjuk. Beletesszük a zúzott (G.R. szeletekre vágja) fokhagymát és a chilit. Csipetnyi sót, borsot szórunk rá. Kis lángon kb. 1 percig pirítjuk, hogy a fokhagyma enyhe színt kapjon (mondjuk nálam már az Erős Pistától kapott színt, de azért éreztem, mire gondolhat Ramsay :-). A serpenyőbe tesszük a garnélákat, a lángot nagyobbra állítjuk, és a rákok mindkét oldalát kb. 1 1/2 perc alatt élénkvörösre és opálosra pirítjuk

Előmelegített  tálra rendezzük, meglocsoljuk a serpenyőben maradt fokhagymás olajjal, megszórjuk petrezselyemmel.

Citromgerezdekkel azonnal tálaljuk.

Ilyen szép lett.

Alap: palacsinta

Évek óta ugyanúgy készítem. És minden áldott alkalommal előveszem hozzá a Príma Konyha 2003. márciusi számát. Kinyitom az újságot, megsütöm a palacsintát, megesszük. Újság becsuk, elrakom. Kinyitás és becsukás között rá sem nézek...
Úgy látszik, megy fejből is, de nálam ez már a recept részévé vált.
Ha esetleg éppen nem találnám:

20 dkg liszt (a fele rétesliszt)
2 tojás
csipetnyi só
3 dl tej
1,5 dl szódavíz
3 ek. olaj
+ én teszek hozzá kb. 1 ek. cukrot is

Összekeverem, kicsit állni hagyom. Megsütöm. Elfogy. Mindig.

Jöhet bármikor.

Update:

Egy kedves nagymama nagyon finom palacsintáját kóstoltam nemrég, és mikor egyszer véletlenül találkoztam vele, nem felejtettem el rákérdezni, hogy mi a titka. Hát: a tejtől ropog a palacsinta széle, szóval azt nyugodtan lehet hanyagolni, és helyette csak szódavizet használni, mert attól jó puha lesz, illetve ő tesz bele sok tojást is. Ez utóbbit nem próbáltam, de csak vízzel tényleg jobb lett!

Ha már úgyis itt vagyok: epres-rebarbarás morzsás süti

Hátha valaki rebarbarás receptet keres. Egynek jó lesz ez is.

Finom volt, bár nem volt túl kapós... Lehet nagyobb sikere lett volna, ha nem közlöm előre, hogy rebarbara van benne. A pasikat ez a tény eltántorította, a nőket kíváncsivá tette. Kár, hogy éppen a pasik voltak többségben...

Szóval:

3 dkg puha vaj

20 dkg cukor

1 tojás

25 dkg liszt

1 tk sütőpor

1/2 tk szódabikarbóna

1/2 tk só

235 ml író (nálam ugyanennyi tej + 1 tk citromlé)

50 dkg rebarbara

eper (már nem emlékszem mennyi - egy doboz, mínusz, ami közben elkopott)

Mindent szépen összekevertem. Belesimítottam a tésztát egy közepes - sütőpapírral bélelt - tepsibe, majd rászórtam a tetejére a megtisztított, feldarabolt rebarbarát, és a félbe / negyedekbe vágott epret. 

A gyümölcsre rámorzsoltam az alábbiakból gyúrt "tésztát":

3 dkg liszt

5 dkg cukor

3 dkg puha vaj

Előmelegített sütőben 175 fokon kb. 40-45 perc alatt sült meg. A tepsiben hagytam kihűlni.

A kép jó lett. Ami nagyban köszönhető - a tehetségemen túl - az epernek is.

Amúgy valaki mondja már meg, hogy meg kell e hámozni a rebarbarát, avagy sem?! Én lehúztam a héját, de így lejött a szép rózsaszín színe is :-( (Az eper igazából csak ezért jött képbe - a színe miatt - , különben nélküle sütöttem volna.)

Kávés éclair - a visszatérés örömére

Ki tudja mikor folytatom a blog írását, ha nem készül el ez a süti... Olyan jó lett (második nekifutásra), hogy muszáj gyorsan lejegyezni, nehogy elfelejtsem.

Három nyitott könyvvel, és két megnyitott weboldallal magam előtt ugrottam neki életem első égetett/forrázott tésztájának. Gondoltam most is úgy csinálom, mint máskor... több receptből szedegetem össze a hasznos infókat, aztán majdcsak lesz belőle valami. Hát első nekifutásra olyan laposak lettek a kisült tésztacsíkok, mint a meztelencsigák (után húzott csík)... Kuka, mosogatás,  könyveket becsuk, nagy levegő, minden elölről.

A második körben csak egy recept volt előttem: ez. Mindent pontosan eszerint csináltam, és végre sikerült! (Pedig mostanában nagyon vaj-párti vagyok, de az első verzióban azt használtam, és hát tudjuk mi lett a vége... Mondjuk utólag úgy gondolom a sok tojás miatt lett hígabb a tészta elsőre, és lapult el úgy, mint a palacsinta...)

Másodszorra, pedig ilyen szép lyukacsos lett a fánkok belseje:

Ja, és nem utolsó sorban: kétszeri nekifutásra is belefért az egész egy délutáni gyerek-alvásnyi időbe, úgy kb. 2 órába. Na jó, plusz fél óra a csokimáz, fényképezés és gyönyörködés miatt...

Kávés éclair fánk:


10 dkg margarin
10 dkg liszt
1 dl víz
csipetnyi só
csipetnyi cukor
3 egész tojás

A vizet és a margarint a sóval és a cukorral melegíteni kezdjük. Amikor forr, hozzáadjuk a lisztet. Pár percig keverjük közepes lángon. Mikor az edény alján fehér hártya kezd el letapadni, levesszük a tűzhelyről. A masszához egyenként hozzáadjuk a tojásokat, majd az egész tésztát simára keverjük. 

Nyomózsákkal hosszúkás fánkocskákat nyomunk a kizsírozott vagy kimargarinozott - nálam sütőpapírral bélelt - tepsire, majd 200 Celsius-fokos, előmelegített sütőbe tesszük. Kb. 20 perc alatt szépen megnőnek, és kívánatos aranybarnák lesznek. 

(Két tepsin sütöttem egymás után, és a második körben szerintem szebbek lettek. Lehet, hogy azért, mert addigra kihűlt teljesen a tészta. Legközelebb sütés előtt hagyom kihűlni a tésztát - bár lehet, hogy nem ez számított).

Krém:


5 dl kávé
1 dl tej
1 cs. vaníliás pudingpor
10 dkg + 1 ek. cukor
2 dl tejszín
1 cs. habfixáló

Bereznay Tamás sütiskönyvéből a kávés ekler krémje. Finom,és pont elég a fenti tésztához.

A kávét a 10 dkg cukorral összemelegítettem. A tejjel kikevert pudingport hozzáöntöttem, és forrásig melegítettem az egészet - besűrűsödött, mint simán a puding. Néha megkeverve hagytam teljesen kihűlni.

A tejszínt az 1 evőkanálnyi cukorral felvertem (közben egy habfixálót is beletettem, hogy ne legyen annyira folyós a krém - mondjuk nem tudom, mennyit ér...). Végül a kávés krémet összeforgattam a tejszínnel. Nagyon jó lett, de lehetett volna kicsit kevésbé lágy. (Legközelebb megpróbálom Hulala-val.)

A félbevágott fánkokat megtöltöttem a kávékrémmel, és a tetejükre olvasztott csokit kanalaztam (10 dkg étcsoki - tortabevonó kizárva! - kevés vajjal vagy olajjal összemelegítve).

Ilyen lett a végén:

   

Ugye milyen szép? Akinek erről a csokival leöntött májkrémes kifli jut eszébe, meg sem érdemli, igaz?

Caruso torta

Egy régi Príma Konyhából túrtam a receptet. Könnyű volt megcsinálni, és nagyon finom!

Három gyereken is tesztelve: gyorsan fogy. (+ kettő még csak nézhette sajna (a mandula miatt), de nekik meg látszólag nagyon tetszett :-)

Így készül:

14 dkg vaj
28 dkg kristálycukor
1/2 citrom reszelt héja és kifacsart leve
6 tojás
9 dkg őrölt mogyoró (itthon csak mandula volt, úgyhogy nálam az)
18 dkg finomliszt
20 dkg étcsoki

A puha vajat 20 dkg cukorral habosra kevertem, majd hozzáreszeltem (erről egyszer még megemlékezem) a citromhéjat, és belefacsartam a citrom levét. Egyesével belepottyantottam a tojássárgákat is.

A lisztet összekevertem a mandulával.

A tojásfehérjékből a maradék 8 dkg cukorral kemény habot vertem. (Bármilyen sütit is csinálok, a cukor egy részét mindig a tojásfehérjéhez adom ha habbá kell verni, mert így keményebb lesz, és nem esik össze olyan könnyen. A másik alapvetés pedig, hogy kevés habbal először lazítom a másik tészta-részt, de a végén mindig a habba keverem a többit, és nem a habot a többihez - nekem ez így jött be.)

Szóval - vissza a recepthez - a tojássárgás, a lisztes és a habos részből összeállítottam a tésztát.

A massza felét beleöntöttem a kivajazott-lisztezett tortaformába (26 cm azt hiszem).

A formában lévő tésztára kell rászórni a lereszelt étcsokit (én most az aprítóban törtem össze, mert mikor nekiálltam reszelni, és kellőképpen csokis volt a kezem, a gyerek elkezdett éktelenül üvölteni, és csak akkor hallgatott el, miután kimosakodtam a csokiból, és két centire felemelkedett a földtől... érdekes - mindenesetre nem akartam ezt még egyszer eljátszani, így a mandula miatt amúgy is használatban volt aprítóba dobáltam a többi csokit). Ja, és én nem szórtam rá mindet, hanem egy keveset félretettem a tetejére.

Az egész sütés legnehezebb része a maradék tészta rásimítása volt a reszelt csokira - de azért sikerült leküzdenem. Végül rászórtam a tészta tetejére a félretett csokit.

Előmelegített sütőben, 180 fokon kb. 35 perc alatt megsült.

Legközelebb veszek mogyorót. (Meg mandulát is, mert most meg már az sincs itthon...)

Mandarin cheesecake Gordon Ramsay után szabadon

Gyorsan kellett valami finom süti, ez lett. 

Ami kellett (és ami nem, de én tettem hozzá):

175 g keksz (nálam kb. 2/3 része mézes-mogyorós Jó reggelt! keksz, a maradék sima kakaós maradék)
75 g vaj

Ennyi az alap. A kekszet az aprítóban összetörtem, a vajjal összegyurmáztam, és jó erősen belenyomkodtam egy sütőpapírral bélelt forma aljába. (Azért papíroztam, mert arról tuti lejön minden, mint ahogy ez sem ragadt rá szerencsére.) Amíg a krémet készítettem, hűtőbe tettem a kekszes alapot.

A lényeg:

400 g krémsajt (Philadelphia típusú)
2 (!) vaníliarúd kikapargatott belseje - ezt kihagytam
10 dkg porcukor
1 narancs reszelt héja (én a levét is beletettem)
300 ml sűrű tejszín - habbá verve

+ én belekevertem (Úristen!) 1 zacsi Zselatin fix-et, mert nem magunknak készült itthonra, és ki kellett bírnia, amíg odaért, ahol később elfogyott (nem volt rossz döntés, mert még így is éppen elég lágy volt)

A tetejére:
2 doboz mandarin konzerv lecsöpögtetve

A krém hozzávalóit jó alaposan összekevertem. A végén óvatos(abb)an ment hozzá a habbá vert tejszín.

A kekszre rásimítottam a krémet, és a tetejét kiraktam a mandaringerezdekkel.

Finom volt, bár először azt hittem, hogy túl édes. Nem az volt, inkább kicsit tömény a krémsajttól. Legközelebb megpróbálom egy kis joghurttal is savanyítani valahogy - úgyis most nagy sláger nálunk a mandarinos joghurt.