Lelkes olvasója vagyok a hazai gasztrobloggerek írásainak, nagyon sok ötletet merítek belőlük. Ez a lelkesedés már odáig fajult, hogy rendszerint laptoppal a konyhapulton főzök. A saját bloggal egyik célom az, hogy egy helyre rendszerezzem a bevált recepteket, mert hiába kürtölöm szerteszét az ismerőseim között, hogy éppen milyen finomat (vagy szépet - esetleg mindkettőt) sikerült alkotnom - miután lecsukom a gépem, már fogalmam sincs, hogy akkor ezt a receptet kinél találtam (esetleg milyen receptekből gyúrtam össze), és hogy én egyáltalán mit tettem hozzá saját magamból... Tehát az ismétlés lehetősége - sok esetben sajnos - szinte kizárt.
Nem beszélve a - lakás legkülönbözőbb pontjain felbukkanó - papírfecnire firkantott receptekről, amik közül viszont az éppen keresettet nem találom sosem... Vagy a csak hozzávalókat felsoroló "receptekről" - amikből cím híján hetek, hónapok múlva már esélytelen kitalálnom, hogy éppen mit jegyezhettem fel - na, ilyenből is van egy jó pár...
Szóval elsősorban a magam szórakoztatására, és a recept-káosz megszüntetésére jegyzem le ide a gondolataimat és receptjeimet (amik a gondolataimmal ellentétben csak annyiban a sajátjaim, hogy max. a saját szánk ízére alakítom) - de azt sem bánom, ha másokat is szórakoztatok vele. (Csak magamnak valószínűleg nem írtam volna ilyen hosszú monológot az elejére).
Végül, mielőtt bárki elhinne mindent, amit itt olvas: nem tanultam sem főzni, sem sütni, sem fotózni. (Majdnem úgy folytattam, hogy "sem írni", de nyilván nem lenne igaz...)
Örülök, hogy rád találtam Mimi. :) Kezdem is az olvasást!
VálaszTörlés