Majdnem-Ramsay császárszalonna

A zsír az jó! A zsír legjobb helye a friss ropogós kenyéren van, a lilahagyma alatt. Szeretem.

Nem szeretem viszont a zsíros húsokat. Meg a zsíros kajákat sem úgy általában. Eddig legalábbis...

Egyik nap P. hazaállított egy darab sült császárszalonnával (mi általában ilyen lájtosan nyomjuk :-). Kb. 10 perc alatt elfogyott, pedig már kicsit ki is hűlt mire hazaért vele. De még úgy is nagyon-nagyon finom volt!

Ezen fellelkesedve másnap vettem is egy darab császárszalonnát, hogy azt majd én jól megsütöm, és milyen marha jó lesz!

Aztán jól elfelejtettem, de tegnap a kezembe akadt a hűtőben! A korábbi terveknek megfelelően Gordon Ramsay receptje volt a kiindulópont. (Préselt császárszalonna - de én a préselésig idő hiányában már nem jutottam el. Meg különben is értelmetlen lett volna egy ekkora darabkánál...)

kb. 5-6 cm széles darabka bőrös császárszalonna (mondjuk épphogy elég volt kettőnknek ebédre...)
só, bors
egy fej fokhagyma
kakukkfű
4-5 ek. fehérbor
olívaolaj (jót röhögtem magamban én is, hogy milyen marha vicces a Ramsay, hogy ezzel akarja jobb színben feltüntetni a zsírosabb, mint húsosabb hasaalját, vagy mifenét :-)

Az elkészítés nem túl bonyolult: a császárszalonna bőrös oldalát bevagdostam, majd sóztam, borsoztam mindenhol, és kevés olívaolajjal bedörzsöltem.
A kiolajozott sütőtálba beletettem a pucolatlanul félbevágott fokhagyma fejet (mármint a két felet a vágott oldalával felfelé). Ramsay erre friss kakukkfű ágakat ír ráfektetni, de ennek híján én megszórtam szárítottal.
A fokhagymákra ráfektettem a császárszalonnát bőrös oldalával felfelé, alá löttyintettem egy kis fehérbort, alufóliával letakartam, 175 fokos sütőbe toltam, és vártam a csodát.
A könyv (azt hiszem a "Csak könnyedén", de most nincs ellőttem, mert visszatettem a helyére.) kb. 1,3 kg-os császárszalonnához ír 1 1/2-2 óra sütést, de én gondoltam ennek a kis darabnak sem árt meg az alacsonyabb hőfokon, fólia alatt hosszan sütés. Nem is ártott. Kb. 1 1/2 óra elteltével levettem a fóliát, meglocsolgattam a levével, és fólia nélkül sütöttem még 1/2 órát úgy, hogy 15 perc után kb. feltekertem a sütőt 220 fokra, hogy jól megpiruljon a bőre.
(Ha valakit érdekelne: a préselés ott jött volna a képbe, hogy a fólia nélküli sütés - ami Ramsaynél 1 óra is volt, többszöri locsolgatással - után teljesen ki kéne hűteni a megsült húst, és azt egy tál és némi nehezék segítségével lepréselni, hogy egyenletes vastagságú, és teljesen sima felületű darabot kapjunk. Ezt így, ahogy van, nehezékestül hűtőbe kéne tenni pár órára. Az értelme annyi, hogy ha kivesszük a hűtőből, és levesszük a nehezéket, baromi szép és szabályos kockákat lehet vágni belőle. A kockákat pedig kb. 10 percre nagyon forró sütőbe be kell tolni, hogy átmelegedjenek, és ropogós legyen a bőr rajtuk. Ez értelemszerűen a nagyobb darab húsoknál alkalmazható leginkább, és elsősorban akkor, ha valaki előre készül rá, és nem aznap ebédre akarja enni, mint amikor kitalálja :-)
Köretnek a sütőben sütöttem mellé krumplit (amit nagyobb hasábokra vágtam, és ha szép lett volna a héja, meg sem pucoltam volna). Kicsi olajat csöpögtettem rá, sóztam, rozmaringgal megszórtam és a hús utolsó 40 percében tettem be a húsos tepsi alá-fölé-mellé, ahova éppen fért. Ha valaki így szeretne krumplit sütni, mindenképpen tegyen alá sütőpapírt, nekem ugyanis eddig mindig ráragadt a tepsire, és úgy kellett kikapargatni a legjobb részeket. (Mondjuk lehet, hogy csak én vagyok a béna - ha valaki tudja, mi lehetett a baj, ossza meg velem.) Így viszont nem ragadt le, és sütés közben jól át lehetett forgatni a krumpli-darabokat, így minden oldalukon megpirulhattak kicsit.
Erről nincs kép.
És a húsról sincs több. Csak a hűlt helyéről: