Alap: palacsinta

Évek óta ugyanúgy készítem. És minden áldott alkalommal előveszem hozzá a Príma Konyha 2003. márciusi számát. Kinyitom az újságot, megsütöm a palacsintát, megesszük. Újság becsuk, elrakom. Kinyitás és becsukás között rá sem nézek...
Úgy látszik, megy fejből is, de nálam ez már a recept részévé vált.
Ha esetleg éppen nem találnám:

20 dkg liszt (a fele rétesliszt)
2 tojás
csipetnyi só
3 dl tej
1,5 dl szódavíz
3 ek. olaj
+ én teszek hozzá kb. 1 ek. cukrot is

Összekeverem, kicsit állni hagyom. Megsütöm. Elfogy. Mindig.

Jöhet bármikor.

Update:

Egy kedves nagymama nagyon finom palacsintáját kóstoltam nemrég, és mikor egyszer véletlenül találkoztam vele, nem felejtettem el rákérdezni, hogy mi a titka. Hát: a tejtől ropog a palacsinta széle, szóval azt nyugodtan lehet hanyagolni, és helyette csak szódavizet használni, mert attól jó puha lesz, illetve ő tesz bele sok tojást is. Ez utóbbit nem próbáltam, de csak vízzel tényleg jobb lett!